A rend kedvéért jegyezzük meg: az utóbbi három olimpián egyaránt aranyérmet nyert együttesből Sydneyt és Athént senki nem képviselte a Hajós Alfréd Sportuszoda Széchy Tamásról elnevezett, és sátorral borított létesítményében, míg a pekingi győztesek közül is csak négyet láthattunk a medencében.
A Vasas-különítményt – akik közül a mezőnyjátékosoknak, Varga Dánielnek, Varga Dénesnek, Kis Gábornak és Hosnyánszky Norbertnek minden bizonnyal stabil helye lesz a válogatottban – ezúttal olyan játékosok egészítették ki, akiknek egy bővebb keretben már mindenképpen ott a helyük.
A legtöbben korosztályos szinten egyébként is bizonyították képességeiket és teherbírásukat, illetve a magyar bajnokságban nyújtott teljesítményük meggyőzte a klubedzők véleményére is odafigyelő kapitányt, hogy a honi átlag feletti produkciójuk már elégséges egy válogatott edzésre való behíváshoz. Legalább egyhez. Egy hét múlva ugyanis újabb hétfői különmunka vár a kiszemeltekre, akkor a Kovács István irányította román válogatott lesz a mieink tréningpartnere.
A hétfői első gyakorlást – amelyet délután majd egy második követ – a bemelegítést és a konditermi ötven percet követően kemény úszóedzés vezette fel. Szinte megállás nélkül, vagy legalábbis kis pihenőkkel úszták a medencét keresztbe a játékosok, az élen többnyire Varga Dániel járt, ahogyan az egy kulcsembertől illik.
„Egész jó” – mondta a parton stopperórával a kézben le-föl mászkáló kapitány, akinek nemcsak a játékosok döntő többsége, hanem közvetlen segítője is „új” fiú volt. A ferencvárosiak klubedzője, Bíró Attila Kásás Zoltánt feladatát vette át a másodedzői poszton.
„Ennek nem örültök, én sem, de meg kell lennie” – emelt a hangulaton és a pulzusszámon Kemény Dénes, amikor a sokadik adag penzumra is meginvitálta a pólósokat. Utóbbiak becsületére legyen mondva, tették a dolgukat csendben, becsülettel, pedig az öreg rókáktól ilyenkor azért már kijárt volna legalább egy-egy nemtetszésről tanúbizonyságot tévő beszólás. No persze, csak finomam, a móka kedvéért, a bajusz alatt eldörmögve…
Más évjárat, más lehetőségek, más előélet: hétfőn a medencében lévők zöme minden bizonnyal duplázott is volna, ha ereje engedi. A kapitánynak kivenni a gyakorlatokból csak egy játékost kellett, maradjunk az inkognitónál, aki fáradtnak tetszett: rendre utolsóként ért falat.
Mindeközben hátul a négy kapusnak Mátéfalvy Csaba, a csapat kapusedzője már labdás gyakorlatokat is vezényelt. Hogy ne sokáig irigykedjenek rájuk a mezőnyjátékosok, egyszer az úszásnak is a végére értek, jöhetett náluk is a labdás feladat.
A keret két részre oszlott, nyolcan a két kaput vették célba és a hálóőröket lőtték be, nyolcan középen labdagyakorlatokat végeztek – lehúzás és egyérintő szerepelt a műsorban –, majd fertályóra múlva cseréltek.
Már delet mutatott az óra, amikor elkezdődött a kétkapus edzőmeccs. Két hivatásos játékvezetővel – egyikük a nemzetközi vonalon jelenleg legtöbbet foglalkoztatott magyar bíró, Kiszelly Gábor volt –, támadóidőt jelző órával, videózással, a kamerát Bíró edző kezelte.
A mérkőzés barátságos jellege a kezdésnél megmutatkozott, az elmaradt ráúszást lagymatag labdafelhozatal kísérte. Mindez a másodperc tört része alatt azonban élesbe váltott: Varga Dénes játszotta meg centerben Kis Gábort, utóbbi beforgatta Varga Dánielt, aki büntetőt érően szabálytalankodott klubtársával szemben. Hogy teljes legyen a Vasas-lista: az ötméteres Hosnyánszky váltotta gólra.
A folytatásban azt láthattuk a medencében, hogy senki sem volt „közvetlen életveszélynek” kitéve, a tétmérkőzésen megszokott brusztból azért visszavettek a felek, de a szerelési kísérletek igen határozottak voltak – szóltak is a bírói sípok rendesen –, míg a centerekkel kapcsolatban megállapíthattuk: bizony, az ő életük még edzésen sem könnyű.
A rutinosabbak próbálták a helyén kezelni a dolgokat és magukat, míg az ifjoncok igyekeztek jó benyomást tenni a kapitányra, már akiknek még maradt az erőtartalékból, hogy felhívja magára a figyelmet.
„Senkit nem éreztem megszeppentnek az „új” fiúk közül – mondta Varga Dániel, a hétfőn vízbe csobbanók egyik legrutinosabbja. – Szerintem mindenki tudja, hol a helye és mit jelentett számára ez a mai edzés. Vagy lehetőség, ahogy tetszik. Ami, teszem hozzá, nagyon fárasztó volt, hiszen mindenki kiúszta magát, bizonyítani akart, hogy itt a helye köztünk. Tették a dolgukat a srácok, akiket ellenfélként azért már ismerhettünk. Biztos vagyok benne: egyikük sem éli bele magát semmibe, mindenki tudja, mennyi edzés, sőt felkészülési időszakra van szükség, hogy odakerüljön. Én 2000-től vagyok folyamatosan a válogatott keret tagja, de még az athéni olimpiáról is lemaradtam. Talán egyedüli kivétel Biros Peti volt, akinek gyorsan lezajlott ez az átmeneti időszaka, de az ő esetét rendhagyónak nevezhetjük, miként a képességeit is.”
„Egyáltalán nem számítottam rá, hogy itt lehetek – mondta a keret másik „véglete”, a legifjabb játékos, Bátori Bence. A tizenhetedik születésnapját csak december végén betöltő center ősszel a Honvédban harcolt ki magának stabil pozíciót, mindez fél év alatt ilyen sokat jelentett számára. – Elsősorban továbbra is a klubomra kell összpontosítanom, a bajnokságban és a nemzetközi kupában szeretnék bizonyítani. Természetesen titkos álmaim nekem is vannak, mint mindenkinek, de tisztában vagyok azzal, hogy erről még nagyon korai beszélnem.”
„Egyelőre nincs tervbe véve, hogy a korábbi időszakhoz hasonlóan a jövőben is tudunk rendszeresen hétfőn és kedden keretedzést tartani” – mondta a SportHirado.hu kérdésére válaszolva Kemény Dénes.
Az atlantai olimpia után még a mostaninál is nagyobb volt a jövés-menés a válogatott keretben, a már fiatalon a világ előtt járó korosztály tagjai akkorra értek be végérvényesen a felnőtt mezőnybe. Ahogyan akkor, úgy viszont manapság is indokolt lenne szakmailag a minél több összetartás: csapatunk átalakulóban van.
„Egyelőre márciusig van napra pontos felkészülési menetrendünk. A jövő hétfői két edzést követi a németországi túra január végén. Februárban egy-két alkalomra szeretném elhívni azokat az itthon játszó kiszemeltjeimet. Mármint azokat, akiknek a hétvégén nem volt rangadójuk és az egyébként is a Hajósban készülő Újpesttel, vagy OSC-vel tudnánk kétkapuzni. Sajnos, másban, többen egyelőre nem gondolkodhatok, az egriek például most sem tudtak itt lenni velünk. Március elején azonban lesz velük egy egész hetem, akkor már hétfőtől együtt tud lenni a keretem, a hétvégén pedig a Volvo Kupán veszünk részt a Heves megyei városban. Ami utóbbiban mégis nehézséget jelent, téves versenynaptár alapján lett kijelölve az időpont, módosítani pedig már késő volt, így a Jadranska Ligában és Olaszországban játszó légiósaink nem tudnak eljönni, klubkötelezettségeik miatt. Ebből a szempontból a németországi túrát előremutatóbbnak lehet tekinteni, oda komplett csapattal tudunk utazni.”
Nyáron Rómában világbajnokságot rendeznek, a magyar keretet illetően egyelőre több a kérdőjel, mint a biztos pont.
„Mindenképpen mértékadó lesz, még saját magamnak is, hogy a németországi turán és a Volvo Kupán ki tud bekerülni a keretbe. Ahhoz képest nyárra maximum két-három változást tervezek, nem többet.”
„Jövő héten másokat is ki szeretnék próbálni, a hiányzókkal kapcsolatban nem kell messzire menő következtetéseket levonni: lehet ugyanis, hogy annyira megbízom benne, már nem hívom be, de az is lehet, hogy most nem győzött meg. Volt most olyan új játékos, nevet direkt nem mondok, aki kifejezetten jól mozgott. Kicsit rendezettebben látok most, mint az első edzés előtt. Remélem, délután már csak ráerősítést kapok a véleményemre, nem összezavarást. Láttam tehetséges, kifejezetten vagány játékosokat, szurkolok nekik, hogyha majd jönnek a válogatottbeli mérkőzések, különösen a rangadók, akkor igazolják a választásomat, ha bizonyítási lehetőséget kapnak.”
„Eddig két játékos jelentette ki határozottan, hogy a jövőben már nem játszik a válogatottban, Benedek Tibor és Molnár Tamás, többen pedig még mindig gondolkodnak. De ez számomra nem újdonság: ők folyamatosan gondolkodnak, amióta csak ismerem őket. Atlanta után más volt helyzetem. Ott egy különben sokra hivatott keretből kellett azokat a játékosokat kiemelnem, akik tudásuk és életkoruk alapján az átmenetet jelentették. Őket aztán a korosztályos szinten mindent nyerő generációval kellett összegyúrnom. Most más a feladat, de ezzel tisztában voltam, amikor elvállaltam. Akkor is mondtam, inkább a szívemre hallgattam, mintsem az eszemre, amikor meghoztam ezt a döntést és egészen hétfő reggelig nem kis drukk volt bennem az első edzésre készülve. Reggeltől aztán minden a helyére került, úgy voltam vele: legyen inkább drukk azokban, akik az első válogatott edzésükre jönnek.”