A jövőben ennek értelmében a férfi és a női élvonalbeli küzdelmeknek is névadó szponzora lesz a cég, amely bizonyos területeken, egy kisebb volumennel bíró szerződéssel már így is a vízilabda mellett tette le voksát és szponzorációra szánt keretösszegének egy (jó)részét. Első kézzel fogható jelként a sajtótájékoztatóra meghívott olimpiai bajnok pólósunk, Hosnyánszky Norbert pózolt az új lógóval ellátott köpenyben és sapkában, míg a játékvezetők pólóján már a hétvégi bajnokin látható lesz az új idők szelének változása.
Kemény Dénes a londoni olimpiáig számára munkát és csapatot garantáló szerződés aláírásakor leplezetlenül mosolygott nem létező bajsza alatt, ha akarta volna, sem tudja titkolni jókedvét és elégedettségét. Arcán hasonló őszinte, ártatlan érzések tükröződtek, mint annak a kisfiúnak, aki a Karácsonyfa alatt meglátja az új kedvencnek már régen kinézett játékát, amelyet Szenteste végül kézhez kaphatott. A kapitány természetesen beszélt a mögötte hagyott eseménytelenül is eseménydús hónapokról, amelynek végére a januári 12-i első válogatott edzés tett pontot igazából.
„A pekingi olimpia után szerettem volna kikapcsolni egy kis ideig, hogy tisztán át tudjam gondolni a folytatást, de erre már csak azért sem volt lehetőségem, mert naponta legalább három-négy érdeklődő, legyen az vadászbarát, újságíró, vagy egyszerű járókelő, tette fel a kérdést a hogyan továbbról. Ez fárasztó volt, közben persze nagyon jól is esett, de így pont elhúzódott a dolog, mert éppen azt juttatták eszembe önkéntelenül ezek az emberek, amitől teljesen függetleníteni akartam magam. Sokáig úgy volt, hogy nemleges lesz a válaszom. Dolgozott bennem a nyári stressz, fáradtság, rendkívül kimerült voltam. Éppen ezektől a behatásoktól akartam megkímélni magam a végső válasz meghozatala előtt. Nehogy elkapjon a hév, és olyan döntést hozzak, amely nem kellőképpen átgondolt részemről, és amit esetleg megbánnék később.”
„Aztán az idő múlásával egyre inkább hajlottam arra, hogy van sansz az igenre. A játékosok, a vezetők és a klubedzők részéről is jött a biztatás a folytatásra, éreztem a szeretetet, a ragaszkodást. Ez mind abba az irányba terelt végül, hogy igent mondjak. Amikor számomra fontos emberek győzködtek a folytatásról, méghozzá őszinte hittel, még akkor sem tudtam végül nemet mondani, amikor az agyam más gondolt.”
„Tapasztaltabb és az átélt sikereknek köszönhetően boldogabb ember vagyok, mint amikor tizenkét évvel ezelőtt elkezdtem a kapitánykodást. Ebben a fagyos téli időben, ott a margitszigeti hideg, kifejezetten nyirkos Széchy uszodában is emelt pulzussal tartottam az edzéseket, kifejezett örömöt találtam a munkában. Ha nem lelnék benne, akkor nem is csinálnám. Egyszerűen nem szabadna csinálnom, mert így az új csapatot sem szabadna nekem irányítani. Most úgy érzem, még egy kicsit több pihenésre, feltöltődésre lett volna szükségem, de most a munkában töltődöm fel. Megtehetném, hogy levezénylem az edzést, különösebb kommentárok nélkül, aztán megnézem az arról készített videót és eldöntöm, legközelebb kit hívok be és kit nem. De ezt nem tudom megtenni, azt vettem észre magamon, hogy elkapott újra a munkaláz és folyamatosan korrigálok, javítok, ha kell.”
„Szerződésem a következő olimpiáig szól, egyetlen okot látok arra, hogy akkor már ne én legyek a magyar férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya: ha azt látom, hogy a londoni aranyéremre mással nagyobb a csapat esélye, mint velem, akkor bedobom a törülközőt. Legalábbis részemről ez az egyetlen ok képzelhető el a válásra, ám a vásár kettőn áll, a munkaadó részéről viszont erről nem tudok véleményt formálni.”
„Kicsit hasonló a helyzetem, mint volt az 1997-es indulásnál. Akkor egy jó, de nem igazán eredményes csapatot kellett egy kivételesen tehetséges fiatal generáció legjobbjaival összegyűrnöm, most egy sikeres csapat után kell egy másikat építenem úgy, hogy néhány kulcsjátékost kell pótolnunk. Szeretnénk elérni, azért dolgozunk, hogy 2011-ben, de különösen Londonban már megkerülhetetlenek legyünk, ha a nagy tornák számba vehető fajsúlyos esélyeseit gyűjtik össze. Az angol fogadóirodákban csak kifejezetten rossz oddszal lehessen megtennie azt, hogy a magyar csapat nem tudja megvédeni a címét. Idén és jövőre viszont nem tudom, milyenek leszünk, remélem, a csapatépítés mellett azért nem maradnak el az eredmények sem. Sajnálom, hogy a most érkezők helyzete kicsit kényelmes: a padon ott várja őket jópár sapka. Az elmúlt időszakban sokkal inkább az volt a jellemző, hogy azt a sapkát előbb még le is kellett venni valakiről, akinek a zsinórja ráadásként csomóra van kötve. Most három szabad sapka is van, szeretném, ha ez a szám fokozatosan csökkenne, illetve komoly harc legyen mindegyikért.”
Kemény Dénes zárásként elárulta, hogy a londoni olimpia utolsó napjára nem tervez magának különösebb programot, hiszen reményei szerint az uszodában akad majd dolga. A szakember még elárulta azt is, amennyiben nem vállalta volna el decemberben a szövetségi kapitányságot, visszament volna dolgozni a szakmájába, állatorvosnak. A kis- és nagyobb házi kedvenceknek a jelek szerint még tovább kell várniuk, amíg időpontot kaphatnak egy vizitre Kemény Dénestől.