- A válogatottban négy játékosnak – a Varga-fivéreknek, Kis Gábornak és Hosnyánszky Norbertnek – a pekingi volt az első olimpiai részvétele. Elengedhetetlenül kellett az olimpiai címvédéshez, hogy ilyen minőségi „töltőanyag” kerüljön az előző két ötkarikást játékokon első helyen befutó „Rolls Royce-ba”?
- Minden valószínűség szerint igen – mondta a SportHíradó.hu kérdésére válaszolva Hosnyánszky –, de azért az sem mindegy, a jó minőségű üzemanyagot milyen autóba töltjük bele, ha már a képeknél tartottunk. Mert ez a Rolls Royce nyert az előző két futamon, nélkülük mi sem értünk volna révbe. Szükség volt a fiatalos lendületre, de a rutinra és a tudásra ugyanannyira. Azt hiszem, ez kölcsönös munka eredménye volt. Enélkül nem megy. Sem a válogatottban, sem a Vasasban.
- A pekingi keretben 24 évesen Varga Dénes után a magyar férfi pólócsapat második legfiatalabb tagja volt. Milyen emlékeket őriz az előző olimpiákról?
- Atlanta az első, igaz nagyon homályos emlék, bár már pólóztam akkor, nagyon kisfiú voltam még. De az alakuló Kemény Dénes-féle új válogatott életét már az első pillanattól kezdve nyomon követtem. Sydneyben nagyon izgultam, drukkoltam a válogatottnak, mint bármely szurkoló itthon. Athén aztán teljesen más volt már, ott a szakmai finomságokra is oda tudtam figyelni, azokat értékelni. Akkor már légióskodtam is, így az olimpián szereplő játékosok többségével találkoztam a medencében is, így érthetően sokkal közelebb éreztem magamhoz akkor az egész tornát, mint korábban.
"$$fhvideo:65477$$"
- A magyar győzelemmel záruló férfitornát követően úgy állt neki Athén után a munkának, hogy Pekingben már mindenképpen ott lesz a csapatban?
- Ha nem is mindenképpen, de legalábbis szerettem volna megvalósítani ezt az álmomat. Akkor különben már benne voltam a bő keretben, lehettem ott edzéseken is, amik rendkívül nagy élményt jelentettek számomra, hiszen egy kivételes generáció legjobbjaival lehettem benne egy csapatban. Az olimpia előtt különben már ott voltam az utazó keretben a 2006-os és a 2008-as Eb-n szereplő, előbb ezüst-, majd bronzérmes csapatban is.
- Visszaköszöntek az első edzések emlékei, amikor egy hete több újoncnak lehetett hasonló élményben része?
- Igazából csak egy dolog jutott az eszembe viszonyításként: akkor és most is mindenki bizonyítani akart. Egymásnak, de leginkább a kapitánynak, Kemény Dénesnek Függetlenül attól, hogy valaki régi ember volt vagy új beszálló. Előbbieknek nagyobb talán a felelőssége, több a veszítenivalója, míg utóbbiaknak a lehetőség miatt van több izgulnivalójuk. Sikerül-e a legjobbjukat adni, meggyőzőek tudnak-e lenni vagy sem.
- Ön már bizonyított, mennyire érzi biztosnak a helyét ebben a keretben?
- Ha annak gondolnám, akkor a kapitány azt megérezné és nem lenne jó vége. Az egy dolog, hogy ott lehettem Pekingben és most is benne vagyok a keretben, de a klubcsapatomban és a keretedzéseken is folyamatosan bizonyítani kell, hogy változatlanul helyem van a válogatottban. De ez nemcsak rám igaz, nemcsak én érzem így, hanem bármelyik olyan csapattársam is, akinek elvileg, az elért eredményei miatt már lehetnének privilégiumai a többiekkel, az újakkal szemben. De nincs, mert egyszerűen nem lehet. Csak a folyamatosan magas színvonalú munka adhat erre biztosítékot. Más semmi.
- A válogatott mellett klubcsapatában is jó „buszra” szállt, hiszen tagja volt annak a Vasasnak, amely egy hosszú átoknak tett pontot a végére, amikor 2007-ben tizennyolc éves szünet után végre bajnokságot nyert. Mi volt a titka és tanulsága annak a csapatnak és győzelemnek, amelyet korábban több generáció sem tudott megfejteni? Verte és előzte őket esélyesként, esélytelenül a Tungsram, az Újpest, a BVSC, az FTC és legutóbb éveken keresztül a Honvéd.
- Arra nem tudok választ adni, hogy korábban miért nem sikerült, kívülállóként erre aligha lehet magyarázatot adni. A 2000-es, ferencvárosi bajnokcsapatnak speciel már én is tagja lehettem, de tényleg furcsa volt, hogy még a Kásás Zoltán irányította, klasszisokkal megerősített Vasas sem tudott bajnokságot nyerni. Ha van is titka a mostani sikernek, megfejteni akkor sem tudom. A rendezett háttér, körülmények és kiváló szakmai munka mellett, mert ez azért több helyen is adott, én abban látom a siker zálogát, hogy medencén és azon kívül nagyon egységes csapat a Vasas. Éreztük egymás, és harcoltunk is egymásért. A fordulat 2007-ben jött el, amikor az esélyesebb, korábban egymás után már hat bajnoki címet nyerő Honvédot úgy sikerült legyőznünk, hogy kulcsemberünk, Steinmetz Ádám nyaki porckorong sérve miatt nem is lehetett velünk. Nem mondom, a szerencsén is múlnak olykor a dolgok. Viszont az előző idényben már esélyesként nyert bajnokságot a Vasas, és onnantól kezdve egészen más a felállás: idén is így kellene igazolnunk a papírformát, ami leírva, elmondva, elméletben mindig egyszerűbb, mint annak gyakorlati megvalósítása.