Gál András megálmodta, majd hosszas munka után megvalósította azt, amelynek létjogosultságát kevesen vitatják, de kivitelezni eleddig nem sikerült senkinek sem.
Az értékelés lényege, hogy a focisták minden megnyilvánulását annak függvényében pontozzák, hogy negatívan vagy pozitívan befolyásolja csapatának gólszerzési esélyeit. A pályát zónákra osztják, minden területnek megvan a maga „gólveszélyességi” szorzója; nem mindegy, honnan hová passzol a játékos. A pontos átadás többet ér az ellenfél tizenhatosán belül, mintha ugyanaz a felezővonal közelében történt volna, és persze a kapu közelében elhibázott passz nagyobb levonással is jár.
A kiváltó ok, amely miatt Gál András elkezdett gondolkodni a technológia bevonásán, az a leshelyzetek gyakori rossz megítélése, amely a szerző elmondása szerint elfogadhatatlan a modern labdarúgásban. „Az 1998-as világbajnokság óta foglalkoztatott, hogyan lehetne ezt megoldani, mert manapság egy-egy rossz ítéleten nemcsak a meccs megy el, hanem ötven-százmillió euró is” – idézi fel az elképzelés első csíráit a családjával Budapest II. kerületében élő férfi.
Hogy ne legyen fennakadás a számításban, a meccs kezdése előtt fel kell készíteni a terepet: a kamerákat a pálya egyik oldalára, nyolcas csoportokban szerelik fel. A kamerák párban dolgoznak, a két csoport között mintegy 10-15 méteres a távolság. A játékteret nyolc téglalap alakú zónára osztják, mindegyik zónát egy-egy kamerapár figyeli. Ahogy valaki a pályára lép, egyedi virtuális-digitális azonosítót kap, és akárhová fusson is a pályán, a kamerák nem vesztik szem elől.
Tulajdonképpen nincs olyan adat, amelyet ne tudna előállítani a Tracab: kiszámolja a játékos átlagsebességét, legnagyobb sebességét, a meccsen futott távolságot, a passzok számát, a fix pontról ellőtt labda gyorsaságát, de megrajzolja a játékosok „hőtérképét” is, amely azt mutatja, a pálya mely részein, milyen gyakorisággal mozgott a focista. Gál azonban úgy véli, találmányuk azért hasznos, mert remekül lehet vele elemezni a taktikát, illetve egy-egy játékos teljesítményét, és így az edzőket is segítheti.
A rendszer tehát nyugodt szívvel nevezhető korszakalkotónak, és bízzunk benne, a közeljövőben minél több ember megtanulja Gál András és a Tracab nevét. Legyünk rá büszkék, hogy újabb hazánkfia rakott le komoly szellemi terméket a csúcstechnológia asztalára!