A liverpooli John Moores Egyetem kutatói hosszú évek vizsgálatai után leírták a tökéletes 11-es rúgás "receptjét", amely így hangzik: rúgd magasan, bal, vagy jobb oldalra, 90-104 km/órás sebességgel.
Az elemzések alapján ugyanis az ennél gyengébb lövés esélyt ad a kapusnak a hárításra, míg az erősebb arra, hogy célt téveszt a próbálkozó. A jó tanácsok között van továbbá, hogy a rúgó gyorsan, a jeladás után kevesebb mint három másodperccel végezze el a kísérletet, mert így sikerülhet a legkönnyebben meglepni a kapust, de szintén segít, ha legalább 13 mp-ig kivár a rúgással, mivel a hálóőr ennyi idő után elbizonytalanodik.
Az ideális "roham" 4-6 lépéses, a legrosszabb pedig a tíz méteres. Megkönnyíti a rugó dolgát, ha megvárja, amíg a kapus elmozdul, de a labdához érve 0.4 másodpercnél tovább nem szabad várni a lövéssel.
Az elemzés kitér arra is, hogy az esetek túlnyomó többségében - kétharmadában, háromnegyedében - góllal végződik a büntetőrúgás, azaz a lövő játékos sikerével, ám ennek megfelelően a nyomás is sokkal nagyobb a büntetést végrehajtón, hiszen a kapust akkor sem marasztalja el senki, ha nem tud hárítani, ellentétben a rúgóval.
A kapusok számára is vannak tanácsaik a kutatóknak. Szerintük nagy biztonsággal megállapíthatják, hogy merre rúgja majd a labdát a lövő, ha a hálóőr a roham végén figyeli az ellenfél csípőjét. Hongkongi elemzők szerint pedig ha a kapus 5-8 cm-re elmozdul a gólvonal közepétől balra vagy jobbra, rábírhatja a rúgót, hogy a felkínált oldalra rúgjon, s nagyobb eséllyel háríthat.