- Nem sokan számítottak rá, hogy a korábbi meccsek viszontagságai után a döntőben a Sopron fölé tudnak kerekedni. Ráadásul az elődöntőben is hosszabbításos meccset játszottak, ami szintén önök ellen szólt. Ön szerint minek köszönhették a sikert?
- Az elődöntő nagy részében még idegesen, görcsösen játszottunk, s azzal, hogy ott végül nyerni tudtunk, a döntőben már felszabadultabban játszhattunk, nem rajtunk volt a nagyobb nyomás. Meg aztán az egy héttel ezelőtt elszenvedett Sopron elleni vereségből is igyekeztünk tanulni, jól felkészültünk az MKB játékából. Le tudtuk lassítani őket, jól védekeztünk, elsősorban ennek köszönhettük ezt a bravúros győzelmet. No meg annak, hogy mi a kupáért jöttünk Sopronba, és végig hittünk a sikerben.
- Az önnek személy szerint mennyit jelentett, hogy az egy héttel ezelőtti bajnoki rangadóhoz képest a kupadöntőn már Vajda Anna is játszhatott?
- Nagyon sokat, de nemcsak nekem, az egész csapatnak. Anna remek játékos, a döntőn is kitűnően kosarazott, az, hogy ott lehetett a pályán, megnyugtatóan hatott mindenkire. Jelenlétével a soproni játékosok figyelme jobban megoszlott a védekezésben, mindenkinek - így nekem is – könnyebb dolga volt támadásban.
- Az utolsó percben négy büntetőt is biztos kézzel értékesített. Kívülről úgy tűnt, abszolút magabiztos, így is volt?
- Igen. Nem először kellett már kiélezett, szoros végjátékban odaállnom a büntetővonalra, tehát nem volt új, nem volt szokatlan az érzés. Nem mondom, hogy kellemes, de meg lehet szokni.