Elismerte felelősségét Ocskay orvosa

Immár négy és fél éve, hogy ifjabb Ocskay Gábor nem kapott sportolási engedélyt szívproblémái miatt. Több orvosnál is hiába próbálkozott, ők hasonló következtetést vontak le. Így jutott el végül ahhoz a specialistához, aki szaktekintélynek számít, ő műtötte meg a szintén szívpanaszokkal bajlódó futballistát, a volt újpesti Fekete Lászlót és a fiatalabb generáció tagjai közül az angyalföldi Pál Zoltánt.

A fehérvári klubcsapat és a válogatott alapemberének nem volt annyira súlyos az esete, hogy műtéti beavatkozás vált volna szükségszerűvé, ezért az akkor még Pécsett, azóta már Budapesten praktizáló orvos rendszeres, három havi kontroll mellett engedélyezte ifjabb Ocskaynak sportpályafutása folytatását.

„A lelkét ölöm meg, vagy veszélyeztetem az életét” – tette fel magának a tulajdonképpen immár költőinek, de mindenképpen megkésettnek minősíthető kérdést a korongos halálát követően nyilvánosan is az orvos.

Ocskay a négy hónapos kihagyást követően újra edzésbe állt, lehúzott négy szezont, utóbbi kettőt már az EBEL-ben. Az osztrák liga már első nekifutásra is fárasztó, ember próbáló volt, a második meg annál is keményebb: az alapszakaszban 54 mérkőzést tudtak le a csapatok, heti háromszor játszottak mérkőzéseket. A fehérváriak tulajdonképpen végig úton voltak: ha nem játszottak, akkor meccsre mentek, vagy onnan jöttek. Pihenésre, megállásra szinte nem is volt idő és lehetőség. Ráadásként a válogatottaknak ott volt két fontos olimpiai selejtezős torna.

Ocskay Gábor rendszeresen járt kontrollra, legutóbb januárban vett részt rajta. A vizsgálatok semmi jelét nem mutatták a közelgő bajnak, és a játékos sem panaszkodott rosszullétre, fájdalomra.

Milyen furcsa fintora a sorsnak és az életnek: nem a legnagyobb terhelés közben, hanem a klubszezon végén, a bajnoki címvédést követően három nappal, rövid szabadsága alatt hunyt el.