Csodák márpedig vannak!

Szerző: shLétrehozva: 2009. október 29. 19:08
A sport többről szól, mint magáról a játékról, és ez nem üres frázis. Jó példa erre a nemrég megrendezett Bécs-Pozsony-Budapest Szupermaraton, amelyen látássérültek is részt vettek, és nyújtottak emberfelettit, hogy teljesítsék kísérőikkel a 330 kilométeres távot. Ocelka Róbert számára azonban ezzel még nem ért véget a kihívások sora: ott akar lenni a 2012-es londoni paralimpián!


Háromszázharminc kilométert lefutni embert próbáló feladat, így aztán különösen figyelemre (sőt csodálatra) méltó, hogy öt látássérült atléta is részt vett kísérőik társaságában, tandemcsapatban a Bécs-Pozsony-Budapest Szupermaratonon.  

Ocelka Róbert nem először vett részt ilyen vagy ehhez megmérettetésben, de mint mondta, vannak még céljai, ha úgy tetszik, álmai bőséggel a jövőre nézve, amelyek valóra váltásához még nem adott valamennyi feltétel.

„Heti tíz alkalommal edzek, futok, úszom, kerékpározom, így aztán a Szupermaraton sem állított megoldhatatlan feladat elé. A kísérőmmel, Dáva Ivánnal remek csapatot alkotunk, kitűnően tudunk egymáshoz alkalmazkodni. Egy ilyen megerőltető versenyen mindenkinek vannak hullámvölgyei, de megtanultuk egymást segíteni, motiválni, nem okozott gondot az együttműködés” – mondta honlapunknak a versenyző, aki korábban rengeteg nívós versenyen elindult, és ha már ott volt, nem egyen nyert is kategóriájában, mint például a 2009-es budapesti duatlan Európa-bajnokságon. De célok még így is maradtak.

„Nagy álmom, hogy kijussak a 2012-es londoni paralimpiára, ahhoz azonban nem csupán kiugró eredményeket kell felmutatnom, hanem a megfelelő anyagi hátteret is meg kell teremtenem. Mindennap edzek, azzal nincs is gond, de Londonhoz mindennek együtt kell lennie. Csak hogy egyet kiragadjak: a táplálkozás a sportban rendkívül fontos, ám az ehhez szükséges összeg semmiképpen sem elhanyagolható. De nem adom fel: ott akarok lenni Londonban, előtte azonban jövőre a triatlon vb-n kell teljesítenem – természetesen a kísérőmmel, vagy inkább fogalmazzzunk úgy, a barátommal, akinek nem tudok elég hálás lenni a segítségéért!”

Sportemberek, a szó legnemesebb értelmében  

A segítség kölcsönös: Dáva Iván ugyanis elmondása szerint nemcsak a sport területén, hanem emberi kvalitásokban is rengeteg fejlődött a közös „munkának” köszönhetően.

„Nyugodtan mondhatom, úgy érzem magam a látássérültek társaságában, mintha a családommal lennék. Nagyon jó humoruk van, de amit mindenekelőtt ki kell emelnem, az az, hogy olyan dolgokat tanul meg az ember, amelyeket máshol nem tudna. A kulcsszavak az egymásra figyelés, az alkalmazkodás , és már önmagában az örömmel tölt el, hogy segíthetek másokon. Ráadásul úgy, hogy közben egy pillanatig sem érzem nyűgnek, hanem inkább pihentet, kikapcsol. Bízom benne, ez még sokáig így is lesz.”

 
   

 

 
AJÁNLOTT OLDALAK
 » love.hu
 » ingatlanok.hu
 » book.hu
 » Utasbiztosítás a Biztosítók.hu-n
 » biztositok.hu
 » data.hu