MAGYARORSZÁG – ROMÁNIA 12-6 (4-2, 2-1, 3-2, 3-1 )
Szolnok Tiszaliget, 1500 néző. Vezette: Kiszelly, Nechita
MAGYARORSZÁG: Szécsi – KÁSÁS T. 1, Varga Dénes 1, Biros 2, Varga T. 2, Hosnyánszky 1, BENEDEK 2. Cs: Varga Dániel, KISS G. 2, Steinmetz Á. 1, Madaras, Varga Zs., Szivós, Gergely (kapus). Szövetségi kapitány: Kemény Dénes
ROMÁNIA: Dinu – Andrei, Kádár , RADU 2, Iosep, Georgescu 1, Negrean.
Cs: Tarnovachi, Ridzyk, Ghiban, Dumca, BUSILA 3, Goanta, Matej,
Stojanescu. Szövetségi kapitány: Cornel Rusu
Két támadás, két gól – alaphang gyanánt megfelelt a szolnoki magyar-román válogatott meccs elején, jobban is festett ez a kezdés, mint egy nappal korábban, Nagyváradon, amikor kapaszkodni kellett az ellenfél után. Benedek előbb egy szabaddobást vert be, majd egy emberelőnyt. Még nagyobb hejehujázást okozott a zsúfolásig telt lelátókon, amikor Szécsi kifejelte Iosep ötméteresét – az ősztől érdekes párharc lesz az övék az Eger-Domino bajnokikon, hiszen a román balkezes érkezik Kiss Gergő helyére a Kőér utcába.
De vissza a strandra: a hurráhangulaton némiképp lohasztott, hogy Szécsi védését követően Radu emberelőnyből szépített, ezután viszont kissé disszonáns jelenetre került sor: a korábban Magyarországon is megfordult Kádár Kálmán és Steinmetz Ádám már produkált néhány feltűnőbb összegabalyodást, Kádár ütése azonban már kiverte a biztosítékot Kiszelly játékvezetőnél, aki végleg, cserével kiállította a vendégjátékost. A szálak méltó elvarrása végett az előnyt Steinmetz húzta be, és ha Szécsi nem közelít kissé nagyvonalúan egy távoli lövésre, még jobban is elhúzhattunk volna. Csakhogy a labda mögötte pihent meg a hálóban, azaz Biros hiába úszott kétméteres előnnyel – 4-1 helyett 3-2 állt a táblán. Nem sokáig: Biros emberelőnyből kárpótolta magát és a nézőket, igaz, Hosnyánszky bántóan rosszul lőtte a mi ötméteresünket, így maradt a 4-2 az első negyed végére.
A másodikban hamar sínre kerülni látszott a meccs, miután Varga Dénes lőtt egy bitang nagy gólt egy kontra végén – ezután azonban kissé megmerevedett a parti. A mieink kissé elveszítették a ritmust, döcögtek az átadások, míg a románok az oxigénhiányt folyamatos, játék közbeni cserélgetéssel orvosolták, így viszont a támadásaiknál rendre csak az utolsó másodpercekben voltak hatan, avagy sok vizet nem zavartak. Mígnem tán őket is meglepte, hogy egy szokásosan ernyedt támadás végén büntetőhöz jutottak, ez bement – mindazonáltal egy emberelőnyből sikerült tartani a követési távolságot, Biros Péter jóvoltából (6-3).
A szünetben Kemény Dénes elsősorban a védekezés színvonalának fenntartását kérte játékosaitól, centereitől pedig azt, hogy kicsit jobban figyeljenek a pozíciójuk, illetve a labdák megtartására, „ha már a többiek olyan nagy szeretettel akarnak titeket kiszolgálni.”
A negyed kezdetén aztán a közönség körében keltett derültséget a magyar mester, miután a Benedek által kiharcolt büntetőnél a vízből érkező kérdésre „ki lője?” egy lakonikus „aki meri!”-vel válaszolt. Hosnyánszky becsületére legyen mondva, másodszor is odaállt – és ezúttal nem tévesztett. Madaras hibázott ziccerben – közelről a kapusba húzta a labdát (ilyet már Szívóstól is láttunk a második részben), a románok pedig egy emberelőnyből látótávolságon belül maradtak, de nem sokáig. Reccói kooprodukcióban Benedek feladását Kásás húzta be (hosszú és sikerekben gazdag pályafutása során alighanem először keveredett a kapufához emberelőnyben…). Később egy kiállítást követően zsörtölődött egy sort (ez nála egy néhány fog között elsziszegett szóból, továbbá egy fejcsóválással kombinált rosszalló pillantásból áll), aztán a kivédekezett hátrányt követően kihagyhatatlan helyzetbe hozta Kiss Gergelyt. Bántóan messziről akadt be egy román lövés a hajrában, azaz néggyel fordultunk az utolsó nyolc percre (9-5).
Amelyet román gól vezetett be, Radu lőtte emberelőnyből – és jöhettek volna még közelebb is, ám a következő fórjukat kivédekeztük; hogy aztán a miénket Madarasék, nincs rá jobb szó, elmulassák. Azért egy kontra végén Varga Tamás helyretette a meccset: 5 perccel a vége előtt 10-6 állt a táblán. A végén pedig 12-6, miután Gergely lehúzta a redőnyt (feledtetve egyetlen megingását) – a mieink pedig éltek a kínálkozó lehetőségekkel.
„Hasonlóan játszottunk, mint tegnap – csak kevesebb hibával. Ez is meg is látszott az eredményen – mondta a mérkőzést követően Kemény Dénes kapitány. – Ami a személyi döntéseket illeti, még mindig vannak kérdőjelek, de ha naponta eggyel vagy féllel közelebb jutok az Eb-csapatkijelöléshez, akkor a nemsokára meglesz a tizenhárom. Nem akarom halogatni, mert fontos, hogy aztán a kiválasztottak minél hamarabb összerázódjanak.”