Végig vastaps kísérte az érkezőt, aki szerényen mosolyogva vette tudomásul, mennyire szeretik az iskolatársak. Méltatlan lenne, ha kihagynánk, hogy szintén üdvrivalgás fogadta Baka Dorottyát, aki a paralimpián, szintén úszásban a kilencedik helyen végzett.
A hosszú tapsvihar után felcsendült a Himnusz, talán éppen azért, hogy Sors a többiekkel közösen élje át a kínai fővárosban, a dobogó legfelső fokán eltöltött felejthetetlen másodperceket.
A két kiváló sportembert beszéddel, rövid fotósorozattal, kivetítőn sugárzott videó bejátszásokkal köszöntötték, de kaptak babérkoszorút is. Az összejövetelen, a diákokon kívül megjelentek pedagógusok, de a rokonok, így Sors Béla, a büszke nagypapa is.
„Nem is tudom, miképpen bírta Tamás azt a hatalmas terhelést, amit el kellett viselnie – csodálkozott rá unokája teljesítményére a boldog nagyszülő. - Mi persze itthonról nagyon drukkoltunk neki, egy életre szóló élmény volt őt látni, aranyéremmel a nyakában.”
Felnőttek ide, vagy oda, mégis a legszebb pillanatok azok voltak, amikor a közvetlen osztálytársak, a barátok vehették körbe az ifjú bajnokot. Mikor a többség az osztálytermekbe vonult, a sporthős is a társaival együtt elballagott az egyik terembe, bár még órarendje, tankönyvei sem voltak.