„Egy nem látható ostorral hajtott Grünwald Géza szerkesztő úr” – említette meg nyitóbeszédében a szerző, dr. Bödő. - Ha ez nem így lett volna, akkor talán nem végeztem volna, csak jövő karácsonykor. Köszönet ezért a baráti segítségért neki.”
Azok szerepelnek a lapokon, akik egyrészt pécsi színekben indultak a korábbi ötkarikás játékokon, másrészt a városban, a megyében születtek, esetleg a megye valamelyik temetőjében alusszák örök álmukat. Olyan is bekerült a fűzött lapok közé, aki helyben tanult, de más egyesületet képviselt, valaha, valahol, ahol lengett az olimpiai lobogó. Összesen 96 ilyen személyt gyűjtött össze az író, akad közöttük olyan, aki sakkolimpián vett részt, többször is.
„Határesetek” is akadtak, hiszen sokan például az I. nagy világégés idején fordultak meg Pécsett, például egy hadikórházban, miként azt tette Payer Imre olimpikon labdarúgó is. A gyűjtőmunkát nehezítette, hogy akkoriban sokan álnéven rúgták a labdát, nehogy a parancsnokuk megtudja az újságokból, hogy a katonájik már nem lábadoznak, hanem sportolnak, a bőrgolyó után futnak.
Hézagpótló mű jelent meg 500 példányban, magánkiadásban, melynek terjesztését személyesen az író vállalta magára. Ebből a szempontból könnyű helyzetben van a szerző, hiszen hosszú évtizedek óta rendszeres látogatója szinte minden sporteseménynek, rengetegen ismerik a városban, ezért bárki megtalálhatja, aki keresi.