Cselgáncs: 16 éve nem jön össze az érem

Szerző: shLétrehozva: 2008. augusztus 13. 21:06
Sorozatunkban azoknak a sportágaknak a hazai olimpiatörténetét tekintjük át, amelyeknek köszönhetően már aranyérmet ünnepelhettünk az ötkarikás játékokon. Hatodikként a dzsúdósport eredményei kerülnek terítékre. A világ- és Európa-bajnokságokon 1976 óta remekelnek sportolóink, olimpián viszont egyedül 1992-ben Barcelonában sikerült aranyig jutniuk Kovács Antal révén.


Magyarországon 1957 óta működik önálló cselgáncsszövetség, és két évvel később már a válogatottunk is bemutatkozott.

 

A sportág olimpiai történelme azonban csak 1964-ben kezdődött, tehát még fél évszázada sincs, hogy elõször felkerült a programba. A japán eredetû sportág természetesen a Japánban, pontosabban Tokióban megrendezett játékokon mutatkozott be a házigazda kérésére.


Geesinktõl Hetényiig
A rendezõk természetesen abban a reménykedtek, hogy tarolni fognak a négy kategóriában, amely részben be is jött, hiszen három versenyszámban õk nyerték az aranyat. A legfontosabb számban azonban, a nyílt kategóriában a holland Antonius Geesink azonban legyõzte a döntõben Okano Iszaót, ezzel gyászba borítva a felkelõ nap országát.

 


Magyar cselgáncsozó ezen az olimpián még nem indult, csak a következõn, az 1972-es Münchenin. Nem tévedés, München következett, mert 1968-ban Mexikóvárosban, ahogy jött, úgy mindjárt egybõl ki is maradt a programból. A német városban már hat súlycsoportban rendeztek versenyeket, de a japánok mérlege nem változott: a három alsó súlycsoportban gyõztek, azonban a nyílt kategóriában megint egy holland, Willem Ruska diadalmaskodott, aki ráadásul a nehézsúlyúak között is diadalmaskodni tudott. Ekkor már öt magyar versenyzõ is tatamira lépett, s közülük a könnyûsúlyú Hetényi Antal jutott a legtovább, aki az ötödik helyen végzett.

 


Tuncsik volt az elsõ…
Az 1976-os esztendõ mindenképpen mérföldkõnek számít a sportág magyar történelmében. Elõször is azért, mert a könnyûsúlyú Tuncsik József volt az elsõ magyar aki bejutott egy Európa-bajnokság döntõjébe, s ott gyõzni is tudott, azaz megszerezte az elsõ magyar aranyat. Aztán ugyanõ néhány hónappal késõbb a montreali olimpián megszerezte az elsõ magyar cselgáncs érmet is, miután a dobogó harmadik fokára állhatott fel.

 


A japánok ezúttal is három aranyat szereztek, s végre teljesült az álmuk, miután Uemura Haruki gyõzni tudott az abszolút kategóriában. Három évvel késõbb megszületett az elsõ magyar világbajnoki érem is, miután a nehézsúlyú Varga Imre lett bronzérmes a vb-n, majd újabb egy esztendõ múlva a moszkvai olimpián (amelyen nem vettek részt többek között a japánok sem) két bronzéremmel zártak a mieink: Kincses Tibor a 60 kg-osok, Ozsvár András pedig a nyílt kategóriában lett harmadik. A szovjet fõvárosban egyébként már nyolc kategóriában osztottak érmeket.

 


A magyar cselgáncssport következõ nevezetes évszáma 1983 volt, amikor Bujkó Tamás révén az elsõ vb-döntõsünket ünnepelhettük. A néhány hónapja Londonban meggyilkolt versenyzõ ezüstérmes lett a moszkvai világbajnokságon. Sajnos a bojkott miatt egy évvel késõbb Los Angelesben nem ismételhetett.

 


Ott megint csak a japánok jártak az élen négy arannyal és Jamasita Jaszuhiro révén ezúttal is elhódították a nyílt kategória aranyát. Ez volt az utolsó alkalom erre, mert az 1988-as szöuli olimpiától kezdve nem rendezték meg a nyílt kategória küzdelmeit.

 


A dél-koreai fõvárosba a mieink is nagy várakozásokkal érkeztek, fõleg, miután az 1986-es Európa-bajnokságon Csák József és Hajtós Bertalan révén két aranyérmet is sikerült begyûjteniük. Sajnos azonban ehhez képest meg kellett elégedniük három ötödik hellyel, amelyeket Bujkó, Hajtós és a nehézsúlyú Dubovszky István szerzett.

 


Aranyolimpia Barcelonában
1992-ben bemutatkoztak a hölgyek is az olimpián. A magyar lányok szereplését is nagy várakozás elõzte meg, miután 1990-ben Parragh Katalin megszerezte a szakág elsõ nõi érmét (egy Eb-ezüstöt), egy évvel késõbb pedig Nagy Zsuzsa meg is tudta nyerni a kontinensviadalt. Mégsem a hölgyek szereplése miatt maradt emlékezetes ez az olimpia. A cselgáncsversenyek elsõ napján a nehézsúlyú Csõsz Imre lépett tatamira, s már elsõ nap teljesítette a sportággal szemben támasztott minimális elvárást, azaz bronzérmes lett. Másnap a 95 kg-os fiatal paksi judós, Kovács Antal volt soron, akinek a nevét csak a bennfentesek ismerték, õk is csak azért, mert néhány hónappal korábban harmadik lett az Európabajnokságon.

 


Szerencsére a vetélytársak sem nagyon ismerték õt, így meglepetésre egyik gyõzelmet aratta a másik után, s így egészen a döntõig menetelt. A másik ágon ugyancsak egy fiatal, ismeretlen versenyzõ, a brit Raymond Stevens jutott a döntõbe, aki bizony egy karfeszítéssel meglepte a magyar fiút, aki azonban végül ki tudott bújni, s ezt követõen háromszor is eldobta ellenfelét, megszerezve így a magyar cselgáncssport elsõ - és sajnos mindmáig utolsó - aranyérmét. Na de ne menjünk ennyire elõre.

 


A következõ két napon ugyan Korbel Károly és Zsoldos Zsolt is helyezetlenül zárt, ám aztán jött az Európa-bajnok Hajós Bertalan, aki ugyancsak a döntõig menetelt. Ott a japán Koga Tosihiko volt az ellenfele. Bár Hajtós végig aktívabb és jobb is volt ellenfelénél, pontot egyik versenyzõ sem szerzett, s mivel addig a japánoknak még csak egy aranyérmük volt, a bírák végül 2:1 arányban az ázsiait hozták ki gyõztesnek.

 


Következett a 65 kg-os Csák József, aki ugyancsak megállíthatatlanul menetelt a döntõig, ahol azonban a nála egy fejjel magasabb brazil Rogerio Sampaio volt az ellenfele, aki magassági fölényét kihasználva legyõzte a magyart.

 


A cselgáncsversenyek záró napján a 60 kg-os Wágner József is eljutott a bronzmeccsig, de ott végül vereséget szenvedett, így ötödik helyen zárt. Csapatunk végül négy éremmel - egy arany-, két ezüst- és egy bronzzal - valamint 23 olimpiai ponttal zárt, amivel az úszás és a kajak-kenu mögött a harmadik legeredményesebb sportág voltak, míg a cselgáncs-világ magyar csodáról beszélt. A csoda egy évvel késõbb - legalábbis részben - megismétlõdött, miután a hamiltoni világbajnokságon Kovács Antal ismét nyerni tudott, míg az ereje teljében lévő Hajtós Bertalan - vitatható bírói döntéssel - ezüstérmes lett. Sajnos ezzel ki is fújt: mert a következõ három évben Pekli Mária 1996-os Eb-ezüstje volt a legjobb helyezést, amit a mieink elértek (õ aztán 2000-ben már ausztrál színekben lett olimpiai bronzérmes).

Atom Anti, a vezéregyéniség

Így aztán Atlantában sem sikerült megismételni a barcelonai sikereket. De ekkor még legalább Csák József és Kovács Antal révén volt két ötödik helyezésünk. Bár 1998-ban Hajtós Bertalan újra Európa-bajnok lett, Sydneyben szégyenszemre pont nélkül maradt az a hat versenyzõ, aki kvalifikálni tudta magát az olimpiára. A sydneyi sokkot követõen kissé megélénkül a hazai judo-élet: a következõ évben ugyanis Kovács Antal bejutott a világbajnokság döntõjébe, majd 2002-ben a fiatal Ungvári Miklós állhatott fel az Európa-bajnoki dobogó legfelsõ fokára. Az athéni olimpiáig Kovács Antal igyekezett begyûjteni az egyetlen hiányzó titulust, az Európa-bajnoki címet, de végül azonban "csak" egy ezüst és két bronzéremre futotta. Athénban pedig minden idõk legkisebb cselgáncsozó küldöttsége képviselte a színeinket: Atom Antin kívül csak Ungvári tudta kvalifikálni magát, s ez eleve nem sok jót sugallt. Sajnos végül egyikõjük sem tudott maradandót alkotni a görög fõvárosban, azaz megint pont nélkül maradt a sportág. Egy dolog vigasztalhatja a mieinket: innen csak felfele vezethet az út.

 

Pekingben sem a magyarok szájíze szerint alakult a csapat eddii szereplése. A feltörekvő Csernoviczki Éva és Mészáros Anett a hetedik helyen zárt, Ungvári Miklós pedig három másodperccel a küzdelem vége előtt tett szerencsétlen mozdulatot a negyeddöntőben, ami a továbbjutásába került. A sportág becsületét Hadfi Dániel és Bor Barna menthette volna meg a kínai fővárosban. De nem tette. Egyikük sem.

 
AJÁNLOTT OLDALAK
 » love.hu
 » ingatlanok.hu
 » book.hu
 » Utasbiztosítás a Biztosítók.hu-n
 » biztositok.hu
 » data.hu