- Rengeteg tapasztalatot és egyben élményt adott a női válogatott melletti munka – mondta a SportHíradó.hu megkeresésre Kósz. – Miután 2001-ben válogatott szinten abbahagytam a vízilabdát, már nagyon hiányzott a nemzeti csapattal évtizeden keresztül megszokott jövés-menés. Ezt az élményt kaptam vissza két éven keresztül, amely időt eddig a női válogatott mellett tölthettem.
- Tervezi, hogy majd valamikor önállóan is munkát vállal edzőként felnőttcsapatnál?
- Igen, szeretném magam kipróbálni, készülök erre a feladatra, ilyen szempontból is nyitva tartottam a szemem. Sok tapasztalatot szereztem ebben a tekintetben is, ráadásul Godova Gábor kifejezetten jó név a szakmában, tehát tőle tényleg lehet tanulni bőven, ráadásul mindezt a csúcson, egy nemzeti csapat mellett leshettem el. Irigylésre méltó.
- A folytatás viszont még bizonytalan. Godova Gábor megbízatása lejárt, a női válogatott szövetségi kapitányi posztjára pályázatot írt ki az elnökség. Nem gondolt arra, hogy akár már eljött az ön ideje is?
- Nem gondoltam rá, ez most még egyáltalán nem aktuális. Godova Gábor viszont pályázott, és már beszéltünk is arról, hogy adott esetben, újbóli kinevezése esetén szívesen folytatom vele a munkát.
- Tulajdonképpen a gyakorlatban milyen munkáról van szó az Ön esetében a válogatott mellett?
- Amikor a felkérést kaptam, még nagyon képlékeny volt, mi lesz az én feladatom. Aztán elkezdtem foglalkozni a kapusokkal, ez úgyis adta magát, a folytatásban pedig egyre jobban be tudtam kapcsolódni a munkába. Gábor előnyben részesíti a kiscsoportos munkát, így általában három-négy fős csoportokra volt osztva a keret, és mindegyik külön részfeladatot kapott. Voltak, akik úsztak, másoknak lőgyakorlat volt, a többiek lábtempóztak, taktikai elemeket gyakoroltak. Itt az egyik csoport munkájának a koordinálása mindig rám várt. De igény volt a játékosként szerzett tapasztalataimra is, amit legjobb tudásom szerint adtam át a lányoknak, remélem, a hasznukra vált.
- Az aktív játékkal végleg szakított?
- Igen. Amikor volt a rendőrségi afférünk, Pécsett elköszöntek tőlünk. Most így utólag belegondolva, ez egy jó apropó volt, hogy le tudjam zárni a játékos-pályafutásomat. Vannak még megkeresések, de már nem is kacérkodom a gondolattal, hogy visszatérjek.
- Apropó rendőrségi ügy: hol tartanak most jelenleg?
- Több mint egy éve történt az eset, nincs még ítélet, február ötödikén jön a következő forduló. Amit elkövettem, azért vállalom a felelősségét. Egy szerencsétlen eset volt, így utólag persze már bánja az ember, hogy úgy történt, ahogy, de visszacsinálni már nem tudom.
- Pécsről még annyit kérdeznék: önnek volt nagyobb szüksége még a vízilabdára, vagy inkább az akkor még másodosztályú csapatnak egy rutinos kapusra?
- Az elején biztos nekik volt nagyobb szükségük rám, de aztán a folytatásban ez kezdett egyre inkább kölcsönössé válni. Három és fél szezont védtem le a pécsi csapatban, ahová Petőváry Zsolt barátom invitálására érkeztem, nyertem egy magyar bajnoki címet, igaz másodosztályút, de az akkor is magyar bajnoki aranyérem.
- A női válogatott mellett láthattuk önt, az affér kapcsán pedig hallhattunk önről, ezeken kívül mi tölti ki az életét?
- Mondjuk utóbbiról szívesen eltekintenék… A napokban védtem meg a szakdolgozatomat, míg a héten Ausztriába utazom, hiszen ötödik, utolsó éves vagyok a Testnevelési Egyetem rekreációs és sportmenedzseri szakán, és egy sítábor is szerepel a tantervben: jön a lesiklás és a sífutás.
- Melyikben tudja leginkább elképzelni magát a jövőben?
- Hát, nem síléccel a lábamon… De komolyra fordítva: úgy érzem, jelenleg inkább a sportmenedzseri munka áll hozzám közelebb, abban ugyanis többet dolgozom manapság. Leányfalun 2005-ben indítottuk be a Kópét, amely egy úszó és pólóiskola, annak működtetése sok energiánkat és időnket leköti.
- Részletezné?
- Amikor hosszú egyeztetést követően elindultunk ezen a szép úton, még nyitott volt a medence, amely időközben döntően a mi megjelenésünknek köszönhetően befedésre került. Sátor került az ötvenes medencére, ami mögé építtettünk egy tanmedencét is. A pólósoknál most százhúsz gyerekkel foglalkozunk, Zsolté az előkészítő csoport, nálam most idősebbek vannak. Három korosztállyal két edző foglalkozik, és ott vannak még az úszócsoportok. Van egy délelőtti menet a sátorban és van a délutáni, egészen este fél tízig. Próbáljuk úgy összerakni a programot az úszócsoportokkal kiegészítve, hogy minél kisebb legyen az üresjárat. Öröm, hogy van kereslet minderre és arra, amit csinálunk.
- És vannak Leányfalun tehetségek?
- Tehetségek mindenhol vannak, ennél viszont én sokkal fontosabb dolognak tartom, hogy már nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy csak és kizárólag a versenysportolókra koncentráljunk. Régen egyértelmű volt, aki elkezdi a vízilabdát, az pólóssá is akar válni. Ma a kép árnyaltabb, nagy figyelmet kell azokra is fordítanunk, akikről első pillanatra látszik, hogy nem lesznek élsportolók, de rekreációs szinten a póló, de mondhatnám a rendszeres sportot, mozgást életük szerves részévé teszik. Ők nálunk ugyanolyan fontos elemei az egésznek, mint a tehetségek, akikből sportoló is lehet egy napon.
- Akár olimpiai bajnok is?
- Akár, de addig még nagyon hosszú az út…