A magyarok rendkívül magabiztosan meneteltek a döntőig: az üzbégeket 45-27-re, a venezuelaiakat 45-23-ra, a negyeddöntőben a kínaiakat 45-37-re, az elődöntőben pedig a svájciakat 45-23-ra verték. A döntőben a régi rivális, egyben címvédő franciákkal találkoztak, akikkel szemben az elmúlt években rend szerint alulmaradtak. Legutóbb idén, a sheffieldi Európa-bajnokság fináléjában kaptak ki tőlük.
Ezúttal egészen az utolsó asszóig kiélezett volt a küzdelem, bár a franciák nyolc tussal, 45-37-re nyertek, a különbség csak a legvégére nőtt meg. Boczkó az elején 4-3-ra verte Lucenay-t, Imre 7-6-ra kikapott Grumier-től, Somfai viszont a Gustin elleni 2-0-s győzelemmel magyar előnnyel zárta az első kört. Ezután Imre 8-8-at csinált Lucenay-vel, Boczkó viszont beleszaladt egy 6-2-es vereségbe Gustinnel szemben, Somfai pedig 6-5-re kikapott Grumier-től (27-30).
Imre újabb pástra lépésekor is nőtt először a különbség, aztán a magyar párbajtőröző magára talált, és 29-33-ról 35-34-re fordított Gustin ellen. A következő asszóban azonban megint fordult a kocka, Lucenay 3-0-ra verte Somfait, így Boczkó 35-37-nél lépett pástra Grumier-vel szemben. Az utolsó párharcban a franciának jöttek be az első akciói, így tovább nőtt a különbség, és az idő előrehaladtával egyre kevesebb esély volt a felzárkózásra. Sőt, Grumier élt a helyzeti előnyével, és győzelemhez segítette csapatát.
Az egyéniben is legnépesebb mezőnyt felvonultató férfi párbajtőr szakág a csapatversenyben is rekorder, annak ellenére indult 41 válogatott, hogy a londoni olimpián ez a szám nem szerepel a programban.