Szalai Ádám apja megfejtette fia titkát

A 23 éves játékos rengeteg helyen nyilatkozott már, arról viszont sokkal kevesebbet tudunk: hogyan indult a pályafutása, milyen gyerekkora volt, s egyáltalán miként élik meg a szülei egyik legkedvesebb fiúk évek óta tartó légiós életét, no meg a hirtelen jött népszerűséget? Többek között erről is faggattuk Szalai Ádám édesapját.

- Hogy élik át több száz kilométerrel távolabb Ádám sikereit?

- Természetesen nagyon örülünk neki, főleg, hogy sportszerető szülőként élhetjük át ezt az egészet. Igazán tudjuk, hogy Ádám sikere mögött mennyi munka és lemondás áll.

- Említette, hogy a családjuk sportszerető. Tudhatunk erről bővebbet?

- A feleségem és én is sportoltunk. A nejem a TFSE igazolt röplabdázója volt, emellett tornázott is, igaz, utóbbit nem versenyszerűen űzte, és egy sajnálatos térdsérülés már 17 éves korában véget vetett a pályafutásának. Jómagam úsztam, s vízilabdáztam, NB II-es szintig vittem, úgyhogy a sport szeretetét volt honnan örökölnie a gyermekeinknek. És persze nem feledkezhetünk meg a nagyszülőkről: édesapám atléta volt, hosszútávfutó, míg apósom a „Kishungáriában” majd az ESMTK-ban futballozott, később az 1950-es években ifjúsági edző is volt. Remek kapcsolatot ápolt Puskás Öcsiékkel is. És ha már a sportos család: a legkisebb fiam, a 13 éves Bertalan teniszezik, míg Ádám másik öccse, a 19 éves Vilmos az Újpest B csapatában középhátvéd.

- Akkor innen a magyarázat arra, Ádám miért a labdarúgást választotta?

- Már amikor lépni is alig tudott, a nagypapájával állandóan játszottak, gurigáztak, labdáztak, aztán amikor öt és fél éves lett Ádám, apósom levitte az ESMTK-ba edzésre. És egészen addig vitte, amíg engedte az egészsége, ám sajnos ’93-ban távozott tőlünk. Az erzsébeti gárda amolyan előkészítő volt Ádám számára, majd jött a Honvéd, s végül idehaza az Újpest. Úgyhogy igen, a nagypapája állította erre az útra, de senki nem erőltetett neki semmit

- Hogy viselték, amikor egyszer csak Újpestről a Stuttgarthoz vezetett a fiúk útja?

- Az édesanyja végigsírta a Stuttgarttól hazáig vezető utat… A döntés teljes mértékben Ádámé volt, s végül belevágott a német kalandba, mindössze 16 évesen, teljesen egyedül. Egyébként van másik két fiunk, akik nem hagyják, hogy unatkozzunk. Nálunk amúgy rettentően szoros a családi kötelék, amikor Ádám Stuttgartba került, mindennap telefonált, s ez így van még most is. Ádám érdeklődik még arról is, hogy mi történt a testvéreivel az iskolában.

- A stuttgarti időszak után viszont még egy annál is komolyabb klub következett, a Real Madrid.

- Madrid tényleg óriási lépés volt, minden szempontból. Akkor vált Ádám felnőtté, s belecsöppent az ÉLETBE. Így, nagybetűvel, hiszen ott megtapasztalhatta: a Real Madrid egy gyár, ahol a játékosok csak munkások.

- Most viszont mintha a legjobb helyre került volna. Mit gondol, miért éppen itt, és miért éppen most robbant be?

- Azt azért tudni kell, hogy nem ismeretlen közegbe csöppent, hiszen a három, Németországban eltöltött év most a javát szolgálja. A nyelvet kiválóan beszéli, ráadásul most az a Thomas Tuchel az edzője a felnőtteknél, aki az utánpótlásnál is az volt.

- Végezetül árulja el: a zenéhez volt valaha is bármi köze a fiának?

- Az égvilágon semmi. De értem a kérdést, Ádám most „dobosként játszik” abban a „zenekarban”, amit a gólörömökre kitaláltak a társaikkal. Én csak azt kívánom, muzsikáljanak minél többet.