- Ön lehet az első olyan játékos, aki egy évben nyerheti meg az Aranycipőt, az Aranylabdát és a FIFA év játékosa-díjat. Hogyan érinti ez?
- Csodálatos, hogy megnyertem az Aranycipőt, nagy megtiszteltetésnek érzem. Különösen amiatt, mert szélső vagyok. Általában a csatároké ez a díj, így elképesztő, hogy ilyen nagyszerű játékosok mellett emlegetik a nevemet. A FIFA elismerése miatt nem aggódom. Már azzal is elégedett vagyok, hogy enyém lett az Aranycipő, nagyon boldoggá tesz.
- Kire szavazna, ha most ki kellene választania a világ legjobb játékosát?
- Cristiano Ronaldóra! Nem, csak vicceltem. Nem is tudom. A legutóbbi szezonban én nyújtottam a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt Európában, vagyis nyugodt és magabiztos lehetek. Én nyertem az Aranycipőt, az UEFA pedig engem választott a Bajnokok Ligája legjobb játékosának. Csodálatos. Számos remek játékos futballozik a világon, de a legutóbbi szezonban én voltam a legjobb átlagteljesítményt.
- Milyen célokat tűzött ki pályafutása további részére?
- Szeretnék bekerülni minden idők legjobb futballistái közé. Még csak huszonhárom éves vagyok, sok szezon áll előttem. Szeretném, ha úgy emlékeznének rám, hogy bekerültem azon játékosok közé, akik kupákat és díjakat myertek. Hasonlóképpen szeretném folytatni a pályafutásomat. Jól érzem magam, jó formában vagyok, győzni akarok! Nem csak ebben a szezonban, hanem a következő idényekben is.
- Klubja vagy válogatottja a fontosabb?
- Mindkettő. A Manchester Uniteddel újra meg akarom nyerni a Bajnokok Ligáját és a Premier League-et, míg a portugál csapattal minden sorozatban győzni szeretnék, például az Európa-bajnokságon is. Ez nem csak az én álmom. Egész Portugália erről álmodik. Nagyszerű a csapatszellem, kiváló játékosaink vannak, de ki kell használnunk a lehetőségeinket. Nagy trófeákat kell szereznünk. Ez nehéz feladat, de nem lehetetlen.
- Madeirán akarta átvenni az Aranycipőt. Miért olyan különleges az Ön életében ez a város?
- Itt születtem, családom is innen származik. Mindig különleges élményt jelent, amikor Madeirára látogatok, találkozom a családtagjaimmal, a barátaimmal. Mindig is azt mondtam, ha lesz lehetőségem, akkor Madeirán venném át ezt a díjat, mert ez az én helyem, itt születtem.
- Mit gondol, ide tér vissza, amikor befejezi a pályafutását?
- Természetesen. Az egész családom itt él vagy élt. Édesanyám, a nővéreim. Csodálatos hely, imádom, ha itt lehetek. Ez ritkán fordul elő, de ha mégis, akkor minden percét élvezem. Az időjárás, az emberek, minden fantasztikus.
- A szezon elején nagyon hiányzott a válogatottból és a Manchester Unitedből. Igaz ez?
- Nem hiszem. Sokan azt mondják, hogy gyengébb a Manchester United és a portugál válogatott, ha nem játszom. A tavalyi szezonban azonban gyengén rajtoltunk a Uniteddel, pedig én is a pályán voltam. Persze, ősszel gyorsan vissza akartam térni, hogy segítsek a társaimnak, a csapatomnak. Imádom a futballt, nagyon, nagyon rosszul érzem magam, ha nem játszom. A futball már csak ilyen: időnként nyersz, időnként veszítesz. Ilyen az élet, mindig tanulhatok ezekből a tapasztalatokból. Hiszem, hogy ismét megnyerhetjük a Bajnokok Ligáját és a bajnokságot, mert remek a csapatunk, nagyszerű játékosok alkotják. Ugyanez vonatkozik Portugáliára. Persze, jól tudom, hosszú a világbajnoki selejtezősorozat, de esélyünk van a jó szereplésre.
- Eusébio óta már számos remek futballista került ki Portugáliából, mint Nuno Gomes vagy Luis Figo, de senki sem tudta felülmúlni a legendát. Készen áll arra, hogy Ön legyen Portugália történetének legjobb futballistája?
- Természetesen nagyon fontos, hogy méltóképpen képviseljem az országomat, de nincs szükségem arra, hogy másokhoz hasonlítsanak. Persze, csodálatos, hogy ilyen remek játékosokkal vetnek össze, de én a futballvilág része szeretnék lenni, nemcsak Portugáliáé. Ennek oka, hogy már része vagyok a portugál labdarúgásnak. De én többet akarok. Az a célom, hogy további sikereket érjek el, és a történelem része maradjak, miután befejezem a pályafutásomat. Ha így folytatom, akkor ezek a dolgok maguktól jönnek.
- Fiatalon hagyta el Madeirát. Nehéz volt?
- Tizenegy vagy tizenkét éves voltam, amikor elszakadtam a családomtól. Nagyon nehéz időszakot éltem át. De most már semmi sem okoz gondot. Már az sem probléma, hogy nem beszéltem angolul, amikor tizennyolc évesen Manchesterbe kerültem. Már rendelkeztem tapasztalatokkal Lisszabonból, így Angliában már minden könnyedén ment. Persze nem volt könnyű a beilleszkedésem, mert fiatal voltam, sok mindent meg kellett tanulnom. De én mindig tanulni akarok. Magam sem ismerek mindent a futballról vagy magamról, ezért is szeretek tanulni. A tavalyi szezon remekül sikerült, de a mostaniban még jobb szeretnék lenni. Ha ez lehetséges.
- Mi volt az álma gyerekként?
- Az volt a célom Madeirán, hogy hivatásos labdarúgó legyek. De arra nem is gondoltam, hogy tizennyolc évesen a Manchester Unitedben leszek. Óriási érzés volt. De mindig az volt az ambícióm, hogy jól futballozzak. Emlékszem arra, hogy fiatalon könnyen jutottam lehetőséghez, éltem is velük. Két évig a Nacionalnál szerepeltem, majd a Sportinghoz mentem, ott is esélyhez jutottam. Az is nagyon gyorsan történt, hogy Manchesterbe igazoltam.
- Hitetetlenül megváltozott az Ön élete az elmúlt tíz évben. Miként viseli?
- Jól, mert minden jobb lett. Sokkal nehezebb, ha rosszabb lesz az életed. A házam szebb, mint tíz éve, de ez nem változtatta meg a jellememet, a mentalitásomat, a céljaimat. Ugyanaz az ember maradtam, még akkor is, ha tízmillióm van a bankban. Akkor sem lennék más, ha semmim sem lenne. Ugyanaz az ember vagyok: imádom a futballt, élvezem az életet. Ezt szeretném mindig csinálni, élvezni az életet. Nem azért, mert több a pénzem, mint tíz éve. Ez semmit sem változtat.
- Mit tett volna, ha nem a labdarúgást választja. Gyerekként volt B-terve?
- Nehéz kérdés. Céljaim mindig is a futballhoz kötöttek: öt, hat vagy hét évesként is mindig labdát kértem ajándékba az édesanyámtól. Sohasem volt bringám, Game Boyom vagy más játékom. Egyiket sem kértem. Mindig csak a labda, a futball járt az eszemben. Így mindig az volt a célom, hogy profi focista legyek. Mindig erre összpontosítottam.
- Még mindig játékszernek tekinti a labdát vagy már munkaeszközként gondol rá?
- Még mindig egy csodálatos játékszer.