A Magyarország-Andorra világbajnoki selejtezőt megelőző lincshangulat ellenére mintegy négy-ötezer drukker azért csak kiment a Puskás Ferenc Stadionba, hogy a helyszínen lássa a meccset, még akkor is, ha maga a találkozó gyakorlatilag már tét nélküli volt. Bár a Magyarországon méltán népszerű matematikai esély azért még élt, de ezúttal is pont annyit ért, mint szokott. Semmit.
A kezdőcsapat kihirdetésénél azonnal három meglepetés érte a gyanútlan nézőt. Először is, hogy újra Király Gábor szürke mackónadrágja lobogott a magyar kapuban, immár kilencvenedszerre, aztán hogy a balhátvédünk az a Devecseri Szilárd volt, aki saját bevallása szerint Amszterdamban egész jól játszott. Mindenesetre az biztos, hogy védhetetlen gólt bólintott a kissé váratlan helyzet elé állított Bogdán Ádám kapujába, aki ahhoz szokott, hogy a védők általában tisztázni próbálnak a kapu előtt.
A harmadik, hogy Nemanja Nikolics végre ott volt a kezdőben, és a tegnap a magyar futball asztalát felborító Szalai Ádámmal együtt ígéretes támadópárosnak tűnt. A meccs mégis csalódást okozott, még a 8-1 után is. Ha Csábi József ideglenes kapitány úgy is fogalmazott, hogy a "becsületünk a tét", ez egy rövid lendületes rajt után csak mérsékelten látszott a hazai csapaton.
A támadásaink ad hoc-szerűek voltak, bár akadt köztük egész formás is, a huszadik percben például Nikolics kis híján átemelte a látványosan vetődő andorrai kapust, Ferran Polt, aki csak ujjheggyel tudta a keresztléc fölé tolni a labdát. Kilenc perc múlva viszont kis híján mi kaptunk gólt, miután az egy átlépős csel után üresen maradt Ivan Lorenzo elől csak az utolsó pillanatban mentett Mészáros Norbert.
Nem sokkal később Király vetődött ki egy merészet, aminek annyi értelme volt, hogy kis híján gólt kaptunk. Az első félidő végén a stadionban ülők is megunták, hogy a magyar csapat olyan kényelmesen játszik, mintha már az elkövetkezendő négy világversenyre kijutott volna, a meccsen pedig legalább öt góllal vezetne, és "ébresztőt" kezdett kiabálni.
Ez se sokat használt, erre jött a fütyülés, hasonló eredménnyel. A legnagyobb ovációt a pályára guruló, sérültet szállító kiskocsi kapta, na meg persze Lipták Zoltán, aki valamilyen rejtélyes oknál fogva leginkább hátrafelé tudott csak passzolni, és az biztos, hogy semelyik csapattársa nem kapott tőle ennyi labdát, mint Király Gábor. Az első félidő unalmas, idegesítő és a játék szempontjából teljesen feledhető volt, ráadásul gól sem született.
Ami azért meglepő egy kicsit a "becsületéért játszó" magyar válogatottól, mert ekkor Hollandia már 2-0-ra vezetett Isztambulban, Románia pedig 1-0-ra otthon az észtek ellen, ami azt jelentette, hogy ilyen állásnál ugyan a románok pótselejteznek, de ha az észtek valahogy mondjuk kiegyenlítenének, akkor egy sokgólos magyar győzelem már nekünk érne pótselejtezőt. De a mieink úgy játszottak, mintha ilyen eshetőség nem is lenne.
Aztán a második félidő hetedik percében megtört a jég (csak összehasonlításképpen: Andorrában ilyen tájban már 3-0-ra vezettünk), a válogatottban először kezdő Nemanja Nikolics fejesével megvolt a vezetés, és a nagy örömbe még az is belefért, hogy Koman Vladimir egy olyan ordító ziccert hagyjon ki egy az egyben a kapussal szemben, amilyent a szaknyelv kihagyhatatlannak nevez. Legalábbis a külföldi. Ugyan az akció les volt, de a megoldást ez nem teszi szebbé.
A 72. percben akár kis egyenlíthetett volna Andorra, Cristian Martinez valahogy üresen maradt a kapu előtt öt méterre, de lövése beleakadt Király lábába, így megúsztuk egy szöglettel. Sőt, a másik oldalon a menteni igyekvő Ildefonso Lima feje beleakadt egy bal oldali beadásba, így a labda behulott a léc alá. Nem túl meggyőző játékkal 2-0-s magyar vezetés, közben a románok már ugyanennyire vezettek az észtek ellen, így a matematikai esély is kezdett elszállni a pótselejtezőre.
Hihetetlen, de a hajrában az égegyadta világon nem történt semmi, ami az addigiakat látva nem meglepetés. Végeredmény: három pont a zsebben, a becsület maradt Amszterdamban, a futball pedig továbbra is külföldön érzi jobban magát. Újra kiderült, hogy matematikai eséllyel még mindig nem lehet selejtezőt nyerni.
VILÁGBAJNOKI SELEJTEZŐ: | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
MAGYARORSZÁG-ANDORRA 2-0 (0-0) Budapest, Puskás-stadion, 7500 néző, vezette: Daniel Stefanski (lengyel). MAGYARORSZÁG: Király - Vanczák, Lipták (Korcsmár, 46.), Mészáros, Devecseri (Varga, 46.) - Stieber, Elek, Koman, Dzsudzsák - Nikolics, Szalai (Nlémeth, 76.). Megbízott szövetségi kapitány: Csábi József. Cserék: Bogdán, Megyeri - kapusok, Pátkai, Varga, Németh, Lovrencsics, Gyömbér, Hajnal, Korcsmár. ANDORRA: Pol - Moi, Emili, Lima, Marc Garcia - Sonejee, M. - Cristian, Peppe (X. Vieira, 80.), Ivan Lorenzo (Clemente, 87.) - Gabi Riera (Moreira, 63.). Szövetségi kapitány: Koldo Álvarez Cserék: Perianez - kapus, Pinto, Clemente, X. Vieira, Moreira, Andorra, Rodrigues. Gólszerző: Nikolics (52.), Lima (78. - öngól) Sárga lap: Devecseri (22.), Mészáros (32.), ill. Lorenzo (26.), M. Vieira (39.) Piros lap: San Nicolas (89.)
|