A spanyol válogatott novemberben két barátságos mérkőzést játszott le, előbb a londoni Wembley-ben, majd Costa Ricán lépett pályára. Dunai Antal a spanyol szövetség, illetve Angel Maria Villar elnök személyes meghívására a válogatottal tartott mindkét találkozóra, majd hazaérkezvén élményeiről az mlsz.hu-nak is beszámolt.
"Angel Maria Villar régóta jó barátom, ezért kaphattam egyedüli külföldiként meghívót az angliai és Costa Rica-i utazásra. Tavaly a világbajnoki döntőre is meginvitált, akkor sajnos nem tudtam eleget tenni a meghívásnak. Rendkívüli megtiszteltetésnek tartom, hogy végül sor került a találkozóra, sőt, meghívást kaptam a szövetségtől a jövő évi Európa-bajnokságra is. Közel egy hetet töltöttem a válogatottal, végig ott lehettem a világbajnok csapat mellett, és óriási élményekkel gazdagodtam e néhány nap alatt. Az új Wembley különösen nagy hatással volt rám, már a meccs elején, a kivonulás és a himnuszok alatt érezhető volt a labdarúgás iránti hatalmas szeretet és alázat a kilencvenezres közönség részéről. Annak idején magam is többször játszottam nyolcvanezer ember előtt, sőt, Pelé búcsúmeccsén százezernél is többen voltak a Maracanában, de most mégis elérzékenyültem, amikor láttam, mit jelent Angliában a szurkolók számára a labdarúgás."
Az angolok ellen ezúttal nem volt szerencséje a spanyoloknak, a házigazdák 1-0-ra megnyerték a londoni mérkőzést. A lefújás után néhány órával a csapatot szállító repülőgép máris útban volt Costa Rica felé, ahol újabb összecsapás várt a világbajnokra.
"A tizenegy órás utazást követően a hajnali órákban érkeztünk meg San Joséba, és a korai időpont ellenére több ezren várták a válogatottat a reptéren. Costa Ricán igazi ünnepnap volt, hogy az ország válogatottja története során először megmérkőzött a spanyolokkal, érezhetően focilázban égett az ország. Az angliai és a Costa Rica-i sajtótájékoztatón ünnepi külsőségek között köszöntötték Iker Casillast, aki most lett válogatottsági rekorder, Anglia ellen döntötte meg Andoni Zubizarreta eddigi csúcsát. A Real Madrid kapusa érezhetően meghatódott a köszöntéseken, és talán túlságosan is az események hatása alá került, mert a második mérkőzésen az ő nagy hibája előzte meg a hazaiak első gólját. Costa Rica egyébként úgy küzdött, mint ha a világbajnoki döntőt játszaná, szünetben már két góllal vezetett a kényelmesebb spanyolok ellen. A szünet után a világbajnok játéka feljavult, és végül a hazaiak örülhettek jobban a döntetlennek."
Az ötmilliós Costa Ricán a meccsnek otthont adó negyvenezres stadion minden igényt kielégítő felszereltséggel bírt, Európában is ritkán látható ultra-modern körülmények között szurkolhattak a helyiek.
"Szinte hihetetlen volt, hogy egy közép-amerikai országnak ilyen szupermodern stadionja van, nagyon élveztem az ott töltött órákat. A mérkőzés előtt megismerkedtem a Costa Rica-i szövetség kínai származású elnökével, és elmentem Angel Maria Villar hivatalos találkozóira is. Így ismerkedtem össze Laura Chinchilla elnökasszonnyal és a Nobel-békedíjas ex-elnökkel, Oscar Ariasszal is, aki bemutatásom után, mihelyst megtudta, hogy magyar vagyok, azonnal Puskás Ferencet hozta szóba. A közel egyhetes utazásom során rengeteg értékes kapcsolatot szereztem, üzletemberekkel, szponzorokkal, futballvezetőkkel ismerkedtem meg. Emellett nagy élmény volt napokat együtt tölteni a világ jelenlegi legjobb játékosaival, akik végig rendkívül közvetlenek, barátságosak voltak, a tőlük kapott, az összes kerettag által aláírt vb-mezt, fotókat és más ajándékokat büszkén őrzöm meg az ereklyéim között."