A klub
hivatalos honlapján néhány sorban tájékoztatták a vezetők a labdarúgókat: nincs
hol edzeniük, így ne is menjenek ki hétfőn reggel a stadionba.
Természetesen azonnal hívtuk az egyesület tulajdonosát, Andics Józsefet, aki
nem kertelt, s kimondta: „megszűntünk!”
„Sajnos, nincsenek meg a feltételek Dunaújvárosban ahhoz, hogy folytatni
lehessen a munkát” – vágott bele a tulajdonos.
„Az önkormányzat hatalmas összeget kér, hogy a stadionban edzhessünk és
mérkőzéseket játszhassunk: egy tréningért 15 ezret, egy bajnokiért ennek a
tízszeresét kellene fizetnünk. Mindezt ráadásul törvénytelenül követelik
tőlünk, mert amikor a létesítmény felépült, az önkormányzat ingyen kapta meg az
államtól, de feltételül kötötték ki, hogy tizenöt évig rendeltetésszerűen kell
nekik üzemeltetni. Viszont ha bennünket ellehetetlenítenek, akkor nem
beszélhetünk rendeltetésszerű üzemeltetésről. Így nincs más választásunk, az
első három meccsen nem állunk ki, ezzel minket ugyan kizárnak, de a fiatalokat
nem, tehát az utánpótlásunk tovább él, s így a többi csapattól sem vonják le a
pontokat, akik ősszel legyőztek minket.”
Sopronban szintén hasonlót élhettek át nem is olyan régen: mire elkészült az új, minden igényt kielégítő stadion, addigra az NB I-es gárda végnapjait élte, majd meg is szűnt. Bár a soproniak nem ünnepelhettek az NB I-ben bajnoki címet, „csak” kupagyőzelemig jutottak, az újvárosiakhoz hasonlóan szintén vidéki bajnok Vác és a Zalaegerszeg is megjárta a poklot: a piros-kékek még mindig nem álltak fel a padlóról, a kiesésük óta is a másodosztályban vergődnek, míg a zalaiak háza táján három éve még félmilliárd forintos tartozásuk miatt a licencet is megvonták, de a csapatot megmentették, ám újabb bajnoki címre azóta sem volt sanszuk…