Székesfehérvár, 3000 néző. Vezette: Wolfgang Fussi, Michael Hofstätter, Alexander Wohlmuth.
ALBA VOLÁN: Szuper (kapus) – Tokaji, Martens, Palkovics 1, Ocskay, Forsyth, Horváth A., Byström, Martz, Kovács Cs., Fekete, Ondrejcik, Jobb, Benk, Nagy G., Sofron, Hegyi. Vezetőedző: Ted Sator.
VILLACH: Prohaska (kapus) – Scoville, Elick, Toff, Cavanaugh, Petrik, Stewart, Sandrock, Mapletoft, Kristler, Ferland, Oraze, Bacher, Raffl 1 (1), Kaspitz 1, Pfeffer, Petrik B., Lanzinger, Martinz, Slivnik. Vezetőedző: Larry Huras.
Kiállítások: 6 ill. 16 perc
A bravúros linzi pontszerzés után is kőkemény mérkőzés várt az Alba Volán
csapatára, hiszen a tabellán két hellyel és öt ponttal előrébb tartó Pasut
érkezett a fehérvári jégcsarnokba. A soros ellenfélen kívül ott volt azonban az
EBEL hivatalos ellenőre is, ami szintén része a néhány nappal ezelőtt
napvilágot látott büntetésnek: a két játékos drasztikus eltiltása, a 2500 eurós
büntetés mellett árgus ellenőri szemek is figyelték: megfelelő rendezés mellett
zajlik-e a bajnoki? A tét nem volt kicsi a kék-fehérek számára, hiszen ha akár
egy flakon is repül a jégre, tíz meccsre elveszik a Volántól a pályaválasztói
jogot, ezzel pedig szinte bizonyosan a tabella végére száműznék az egyébként
olykor bravúrosan szereplő gárdát.
Ennyit a felvezetésről, lássuk, mire ment egymással a két együttes, amelyből a
Villach kissé rapszodikusan szerepelt az utóbbi négy mérkőzésén: egy győzelem
és három vereség a mérleg, ráadásul Jesenicében és Grazban kikaptak, tehát
előzetesen arra számíthattunk, hogy idegenben talán jobban zavarba hozható a
Volán riválisa, amelynek kapusa, Gert Prohaska jelenleg a liga legjobb formában
védő hálóőre 92.56 százalékos védési hatékonysággal.
Hatalmas elánnal vetette magát a küzdelembe a két csapat, s az első percekben a
Volán bizony fölényben játszott, amit Palkovics, majd Martens kék vonalról
eleresztett bombája is jelzett. Raffl viszont a túloldalon tesztelte Szupert,
de a fehérvári kapus kiválóan védte a ziccert. A kezdeti fellángolás után kissé
visszaesett a mérkőzés, s bár továbbra is a hazaiak irányítottak, a színvonal
nem volt túl magas. Szemmel láthatóan az Alba törekedett a biztonságra, a
játékosok semmiféle adok-kapokba nem mentek bele, csak a játékra koncentráltak.
Lényegesen több helyzet alakult ki a Villach kapuja előtt, a Volán a Linzben
már látható felforgatott sorokkal is jól, összeszokottan játszott, s az
ellenfél mindössze egy-egy kontra erejéig tudott megugrani, de ezekben a
meglódulásokban kevés volt az átütő erő. A kék-fehérek tüzeltek bátran, Ocskay
és Martz sem kímélte Prohaska kapust, de a meddő fölényt nem tudták gólra
váltani. Mi több, Oraze három perccel a harmad vége előtt sistergős bombával
adta a hazaiak tudomására: nem kívánják újabb idegenbeli mérkőzésüket
elveszíteni.
A folytatásra is egy harcos Volánt láthatott a közönség, a szélvészgyors
Palkovicsot alig tudták megállítani, mint kés a vajba, úgy cikázott a szélső.
Michael Raffl ebben a játékrészben is veszélyeztette Szuper kapuját, de a csapatok
mintha be lettek volna oltva gól ellen. No persze a ketrecek előtt a liga talán
két legjobb kapusa dekkolt…
Aztán ami nem sikerült 27 percig, az a középső
harmad közepén egy perc alatt összejött a csapatoknak. Nevezetesen a góllövés,
hiszen előbb a Villach szerzett vezetést, miután Raffl elviharzott a szélen,
beadására Kaspitz érkezett pontosan, s máris vezettek a vendégek. Örömük nem
tartott sokáig, miután Palkovics – mint oly’ sokszor ezen a találkozón – ismét
kicselezte a teljes villachi védelmet, s elegánsan a hálóba helyezett. A gól
után továbbra is támadásban maradt az Alba, a két fiatal, Sofron és Nagy Gergő
rendkívül aktívan mozgott, de több találat már nem esett. A döntés a záró húsz
percre maradt.
Ami akár gyorsan el is dőlhetett volna, miután Kovács Csaba és Nathan Martz egyetlen védő társaságában vezethette kapura a korongot, de csak sikerült kihagyni az ordító lehetőséget a légiós révén, aki eddig leginkább gólpasszaival tűnt ki a csapatból. Ezután két perc alatt két gólt is üthetett volna ugyanő, de ezen az estén ugyancsak elhagyta a szerencséje. Ahogy Ocskay Gábort is, aki a harmad hetedik percében kristálytisztán kapta a korongot szembe a kapuval, csak Prohaskával állt szembe, de a kapus túljárt az eszén. S a fehérvári gólhelyzetek sokaságának még nem volt vége, hiszen a harmad közepén Fekete is óriási lehetőséget puskázott el, de úgy is fogalmazhatunk: Prohaska a helyén volt...
A kívülálló nem akart hinni a szemének, a Volán úgy játszadozott a Villach együttesével, mint macska az egérrel, erre hét perccel a vége előtt a vendégek a sokat mutató Raffl góljával megszerezték a vezetést. Raffl egyébként Martz-cel történő kakaskodásával is kitűnt, nem mindig a játékra koncentrált a villachi korongos, de az idő ekkor már neki és csapatának dolgozott. S bár a koronggal ritkán találkoztak a Villach játékosai, végül csak bezsebelték a két pontot.
Ted Sator: Büszke vagyok a csapatra, bosszantó, hogy csak egy gólt lőttünk, a Villach kapusa nagyon jó napot fogott ki. Végig partiban voltunk velük.
Larry Huras: Nagyon fontos győzelmet arattunk. Jól védekeztek a csapatok, nagyszerű volt a hangulat, amit a közönség teremtett, a a vége felé már érezhető volt, hogy egy gól dönti el a talákozót.