„Egy sokkal megfontoltabb, nyugodtabb, szakmailag több tudást birtokló Kercsó Árpád tér vissza Erdélybe, mint aki eljött onnan negyed évszázada – mondta a szakember a SportHíradó.hu megkeresésére válaszolva. – Én úgy jöttem el onnan, hogy soha többi vissza nem megyek, hogy erre mégis sor kerül, az engem lep meg a legjobban. Amikor annak idején eljöttem, a világ egyik legszegényebb helye volt Erdély, most pedig irigylésre méltó körülmények közé érkezem majd, méghozzá nagyon sok szempontból, még a magyarországi lehetőségekhez mérten is. Itt mi, de nemcsak mi, hanem egyik egyesület sem engedheti meg magának, hogy bármelyik kissrácnak ingyen szerelést adjon, ellenben kint 250 szerelés vár a gazdájára!”
„Nagyon komolyan mondom, hamarosan hallanak majd Karcfalva csapatáról. Viszonylag kis területen hat települést kell elképzelni, három-hétezer lakossal. Gyakorlatilag az összes fiú közül válogathatunk, ez 300-as létszámot jelent. Akiket kiválasztunk, egy bentlakásos iskolába kerül, amelynek fő profilja a jégkorong lesz. Van az iskola tőszomszédságában egy szép panziónk – négy zalai srác velem tart, másik kettő gondolkodik –, egy kisebb és egy nagyobb buszunk, mindkettő vadonatúj, mint a tornacsarnok és a jégcsarnok. Már csak dolgozni kell. Abban pedig nem lesz hiba: a fanatizmusom a régi, a munka iránti vágyam pedig még nagyobb is, mint eddig valaha.”
„Kurkó János évek óta agitál, hogy menjek oda dolgozni, de nem volt aktuális részemről a dolog, hiszen jól éreztem magam Magyarországon. Most viszont eljutottam arra a pontra, hogy igent mondtam neki. Komolyan mondom, csillogott a szeme és csak annyit tudott válaszolni: köszönöm. Ez nekem mindennél többet jelentett. Zalaegerszegen zsákutcába érkezetünk az anyagi nehézségek miatt, és úgy éreztem, a szövetségben sem kapom meg azt a támogatottságot, amelyet az elért eredményeim alapján megérdemelnék. Mindig is sok volt az irigyem, az ellenségem, de nem bántam, mert engem javarészt ők éltetnek, folyamatosan nekik akartam, akarok bizonyítani. Természetesen magamnak is meg akarok felelni, nemkülönben azoknak a barátaimnak, akik hittek, hiszek bennem. Most is erre készülök.”
Kercsó Árpád Erdélyből érkezett Magyarországra, közel huszonöt éve, és Dunaújvárosban az 1990-es évek elején lehetőséget kapott arra, hogy tulajdonképpen a nulláról építse fel a csapatát, de még inkább a sportágát. Munkájának eredményét magyar bajnoki címek mellett az a generáció is fémjelzi, amely a ma már A-csoportos válogatottnak is egy stabil magját, tulajdonképpeni gerincét alkotja.
A dunaújvárosi munkát, csakúgy, mint a válogatottnál, szakítás követte, amelyet követően Káposztásmegyeren kapott lehetőséget és edzői feladatot a szakember az újonnan alakult Budapest Starsnál, ám a korosztályos sikerek után ő és az egyesület útjai különváltak egymástól.
Érdekes párhuzamot ad a zalai munkával, valamint befejezéssel kapcsolatban: abban az időben Káposztásmegyeren is anyagi gondokkal küzdöttek, a fennmaradás volt a tét, ráadásként pedig tulajdonos-váltás előtt állt a fedett létesítmény. Amire a dolgok rendeződtek, a klub egyenesbe jött, valamint 2008-tól már felnőtt csapatot is magáénak mondhat, a tréner már Zalaegerszegen dolgozott és próbálta meg lerakni a sportág alapjait: útjára indultak a Zalai Titánok.
Négyéves zalai munkáját, csakúgy, mint korábban, eredmények és ellentmondások övezték. A Kercsó-csapatok továbbra is hozták a megszokott színvonalat és eredményeket, úgy a honi, mint a nemzetközi vonalon. A közelmúltban már hallani lehetett nem túl biztató híreket a zalai jégcsarnok üzemeltetésének gondjairól, amelyek igen erősen kihatottak az ott gyakorló csapatok sorsára is.
Kercsó Árpád elmondása szerint fél éve nem kap fizetést – 2008 nyarán egyszer már megfordult a fejében a távozás lehetősége, de végül a maradás mellett döntött –, és már a szülők részéről is megosztottságot érzett, nem volt mögötte egységes a támogatottság. A csapat és csarnok működtetésének nem volt meg az anyagi fedezete, azok a szakember meglátása szerint rendkívül rendezetlenek.
Ezen kívül szerdán egy fegyelmi ügynek is főszereplője volt Kercsó Árpád: egy korosztályos bajnokit követően – amelyen azért lejátszódtak sportszerűtlen jelentek – hívatlan vendégként belátogatott az ellenfél, az Újpest öltözőjébe és ott igen nyers stílusban szólt a lilák egyik fiatal korongosához, aki korábban az ő játékosa is volt. A később saját maga által is meggondolatlan cselekedetnek minősített tettből azonban ügy lett: a szülők nyílt levelet fogalmaztak meg, a vendégcsapat panasszal élt a szövetségnél. A fegyelmi bizottság a trénert első fokon április közepéig tiltotta el a szövetségi rendezvényeken való közreműködéstől, amely a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem ülhet le a kispadra mérkőzéseken.
Illetve mindezt már csak feltételes módban tudjuk leírni, hiszen azzal, hogy Kercsó Árpád távozik Magyarországról, a büntetés éppen úgy értelmét veszti, mint egy esetleges fellebbezés.
Kercsó Árpád testvére, a korábban Magyarországon szintén megfordult, a Lehellel bajnokságot is nyerő Csaba jelenleg Új-Zélandon dolgozik, természetesen a jégkorongsportban, ahol az utánpótlásnál talált magának feladatot.