Kezdésnek Olaszország vizitál Londonban

A kupa felvezetése még korábbra, 1871-ig nyúlik vissza, amikor is Anglia és Skócia lejátszotta az első rögbi válogatott mérkőzést. Ezt követően megrendezésre került az első Skócia-Írország találkozó is, és néhány évvel később a walesi válogatott is letette névjegyét a nagyok közt.

1883-ban pedig a brit szövetség megalapította a Négy Nemzet tornáját (ekkor még Home Nations néven volt ismert). A tornán négy válogatott, Wales, Skócia, Írország és Anglia vett részt.

A francia válogatott 1910-ben csatlakozott a mezőnyhöz, és ezzel a bajnokság nevét is meg kellet változtatni, ettől fogva nem Négy, hanem Öt Nemzet tornájaként vált ismerté.

Eleinte Anglia és Skócia uralta a mezőnyt, 1893-ban Wales, 1894-ben Írország is learatta első sikerét. A huszadik század elején Wales volt a legeredményesebb válogatott, a következő két évtizedben Anglia, majd a '30-as években a négy brit csapat egymást taszigálta le a dobogó tetejéről. Franciaország 1954-től gyűjtötte első helyeit. A legnagyobb sorozatot Wales mondhatja magáénak: ők 1969 és 1979 között nyolc első helyet szereztek.

Olaszország 2000-es csatlakozásával hatra bővült a mezőny, így nyerte el mai nevét, a Hat Nemzet tornáját (Six Nations). Az olasz újoncok eddig nem sokat tettek le az asztalra, eddig csak néhány váratlan siker fűződik a nevükhöz, a sportági második vonalat képviselve csak a tanulópénzt fizetik jelenleg.

"$$fhvideo:74887$$"

Mivel a brit csapatok az 1980-as évekig csak ezen a tornán vettek rész, a válogatott játékosok pályafutása szinte megegyezik a kupában lejátszott meccseikkel. Nemzeti hőssé csak a tavasszal lejátszott tornán válhatott egy-egy játékos. Walesben Gareth Edwards, Skóciában Gavin Hastings a legtekintélyesebb.

Az angolok üdvössége a válogatottat 2003-ban világbajnoki címhez segítő rúgójátékos, Jonny Wilkinson, akit hazájában hasonló dicsfény övez, mint egy David Beckham nevű futballistát. Wilkinson tartja a rangos sorozat egy meccsre jutó pontrekordját: 2001-ben az olaszok ellen 35 pontot szerzett. Abban a szezonban elért 89 pontjánál pedig senki nem ért el többet egy idényben. Wilkinson 1998 és 2007 között szorgoskodott az angol válogatott első sorában – keresik is az utódját rendesen, de még nem találták meg –, ez idő alatt 421 pontot szerzett összesen, ami szintén rekord. Wilkinson nevét megtaláljuk még a drop-gólok, a büntetők és a bónusz-rúgásoknál is. Utóbbiban mind a három kategóriában, előbbiekben is kétszer-kétszer.

A játék sava-borsa viszont a cél. Ezért említsük meg azt, hogy a skót G.C Lindsaynél senki nem szerzett több célt egy találkozón: 1887-ben ötöt vitt Walesnek. Egy szezonban az angol Cyril Love és a skót Ian Smith jutott a legtöbb célig, szám szerint nyolcig. Igaz, egyikük sem mostanában vitézkedett: előbbi 1914-ben, utóbbi 1925-ben érte el a rekordot. Smith 24 céljánál pedig még senki nem tudott összesen többet vinni, a skót kiválóság 1924 és 1933 között termelte nem szűkmarkúan a célokat.

A legtöbb pont a már említett 2001-es angol-olasz találkozón született, amely egyben a legnagyobb arányú győzelem, más nézőpontból vereség is. Az angolok 80-23-ra győztek. A legtöbb pontot (229) és a legtöbb célt (29) Anglia szerezte a 2001-es idényben, valóban egy kiváló csapatot alkottak, nem véletlen lettek két évvel később világbajnokok. Azóta viszont szerényebb a teljesítményük…

Az örökrangsor élén Anglia 25 győzelemmel áll, de őket Wales 24-gyel követi, a többiek egyelőre lőtávolon kívül. Viszont az angolok 2003 óta nem tudtak győzni – igazán szép évük volt a vb-sikerrel együtt –, ellenben Wales 2005 után 2008-ban is befutott. Ráadásul Grand Slamet csináltak: minden ellenfelüket megverték!

A 2009-es sorozat első fordulóját a hétvégén rendezik, a záró kört pedig március 21-én. Az esélyekről nehéz beszélni, a győztes kilétét nehéz megtippelni, egy biztos, az olaszok aligha idén kezdik el megtörni a nagyok lendületét, az ő tornagyőzelmükre még várni kell. A bukmékereknél Wales a fő favorit, de a verseny nyílt és bizony sokesélyes.