A legnagyobb érdeklődés a Soós Lajos vezette kísért kick-boxosok látványos előadását kísérte, valamint Kovács Antal, olimpiai bajnok produkciójára is kíváncsi volt a közönség. A barcelonai ötkarikás játékok legjobbja továbbra is kitart szeretett sportága mellett, és ahol csak lehet, igyekszik népszerűsíteni a dzsúdót. Paksról érkezett Ózdra, hogy egy kis ízelítőt adjon abból a tudásból, amely több, mint másfél évtizede a világ csúcsára repítette.
„Most, amikor az egész ország morális válságot él át, a sportnak hatalmas összetartó erőként kell szolgálnia – kezdte mondandóját érdeklődésünkre Kovács Antal, majd így folytatta: – Rendkívül nagy dolognak tartom, ha egy sporteseményre megtelik egy sportcsarnok, és ha ráadásul ez a dzsúdó miatt történik, az nekem külön öröm. Ebben a globalizált világban fontos, hogy olyan településeken, mint Paks vagy éppen Ózd kis közösségek működjenek, mert ezzel lehet fenntartani az egész ország sportéletét. Nyilván a kisebb településeknek borzasztóan nehéz versenyezni a nagy városokkal, ezért kell Tarr Mihály kezdeményezését megbecsülni, és ha lehetőség nyílik rá, akkor hagyományt teremteni belőle.”
Kovács Antal bemutatóját hatalmas vastaps kísérte. Szerencsére sikerült remek partnert találni a látványos dzsúdó órához, hiszen a kétszeres magyar bajnok, Csoma Gábor próbálta meg megnehezíteni az olimpiai bajnok dolgát. Természetesen Atom Anti a gyerekek körében is rendkívül népszerűségnek örvendett, számos autogrammot kiosztott, és közös fényképek is készültek Barcelona bajnokával. Peking után persze adódott a kérdés, hogy a legismertebb magyar cselgáncsos hogyan látja a magyar csapat szereplését.
„Hat dzsúdós lépett tatamira Kínában, közülük négyen hetedik helyen végeztek – folytatta Atom Anti. – Ez alapjában véve nem rossz, de összességében furcsa az összkép a magyar sportolókat illetően. Amikor a versenyzőink felmentek a pástra, a birkózó szőnyegre vagy bármilyen küzdőtérre, egyfajta majrét láttam az arcukon. Nekem 2000-ben, Sydneyben volt hasonló érzésem. Esélyesnek kiáltottak ki, nyilván az is voltam. Annyira nagy volt bennem a bizonyítási vágy, hogy begörcsöltem és egyszerűen képtelen voltam teljesíteni. Valami hasonlót éreztem most a delegáció többségénél, persze tisztelet a kivételnek. Azzal egyáltalán nem értek egyet, hogy most kerültünk a helyünkre. Kaptunk egy nagy pofont, de ebből fel lehet, és fel is kell állni. A magyar, egy nagy sporthagyományokkal rendelkezdő nemzet, nekünk 6-8 aranyérmet minden körülmények között nyerni kell. Ezért szükséges az összefogás, a nemzeti tudat erősítése az általam már korábban említett kis műhelyek újjáélesztése.”
A Városi Sportcsarnokban megtartott dzsúdó módszertani órán egyébként a cselgáncs és a már említett kick-boksz bemutató mellett felléptek a Karcagról érkezett aikidosok, valamint az ÓVSE asztalitenisz csapata is átadott egy szeletet a fiataloknak a tudásából. A kezdeményezés tehát elérte a célját, a gyerekek pedig egy nagy élménnyel gazdagodhattak, hiszen egy korábbi olimpiai bajnokkal találkozhattak személyesen.
„Az volt a tervünk ezzel a rendezvénnyel, hogy megváltozzon az átlagember megítélése a sportágunkról – árulta el Tarr Mihály főszervező. – A köznyelv szerint ugyanis két „pizsamás” ember rángatja egymást, de nem tudják, hogy mit miért tesznek. Ezért volt jó a rövid szabálymagyarázat, a szakemberek bemutatója , Kovács Antal pedig valóban elkápráztatott mindenkit. Nekem és a klub valamennyi fiatal cselgáncsosának nagy élmény volt a bajnokkal találkozni, annak pedig külön örülök, hogy több mint ezer diák láthatta ezt a programot.”