Egy évtizede már, hogy Flo Jo az égi salakpályákon rója a köröket. Napra pontosan tíz évvel ezelőtt az esti órákban úgy tért nyugovóra, hogy nem ébredt fel másnap reggel. Súlyos epilepsziás rohama előbb felriasztotta, majd örök álomba szenderítette.
"Ágyban, párnák közt halni meg, lassan hervadni el, mint a virág, amelyen titkos féreg foga rág." Azon a kora őszi estén aligha fordult meg Florence Griffith-Joyner fejében, hogy soha többé nem láthatja a felkelő nap sugarát.
Soha sem felejtjük el. Aki egyszer is látta azt a fekete hajzuhatagot, azt az elszántságtól és sikeréhségtől villogó szempárt, azokat a hatalmas, amerikai nemzeti lobogó színeiben pompázó körmöket, egy életre megjegyezte őt.
Már csak a külsőségek miatt is emlékezetes alakja lehetne az atlétikasportnak, csakhogy ennél sokkal többet tett azért, hogy évtizedek múltán is felemlegessék.
1984 és 1988 között három világversenyen hét érmet gyűjtött. 1984-ben, Los Angelesben ezüstérmes lett kétszáz méteren, aztán az 1987-es római világbajnokságon a négyszer százas váltóval vb-győztes lett, kétszázon ismét második.
Az igazi áttörést az 1988-as szöuli játékok hozta meg a számára, ahol egy csapásra minden álma valóra vált. Miután magabiztos versenyzéssel, óriási fölénnyel nyerte a százat és a kétszázat, az Egyesült Államok sprintváltójával is diadalmaskodni tudott (Evelyn Ashforddal, Alice Regina Brownnal és Sheila Ann Echols-szal). A négyszer négyszázas kvartettel be kellett érnie az ezüsttel. A Koreai Köztársaság fővárosában legendává vált.
Rengetegen bírálták az 1959. december 21-én született futónőt, egy szempillantás alatt doppinggyanúba keveredett. Bár bizonyítást esetleges csalása soha sem nyert, mégis közszájon forgott bűnössége. Fantasztikus eredményei láttán vádjukat arra alapozták a kétkedők, hogy 28 esztendősen képtelenség egyik évről a másikra ennyit fejlődni. Vitán felül áll, valószínűtlenül sokat javult. Ez persze bizonyíték híján semmit sem jelent.
Szöul előtt százon 10,96 másodpercet, kétszázon pedig 21,96-ot tudott felmutatni, ehhez képest az olimpiai döntőben mindkét számban utcahosszal verte riválisait, a rövidebbik távon 10,49-cel, a hosszabbikon 21,34-gyel diadalmaskodott.
Sok-sok irigye és rosszakarója volt Flo Jónak, pedig a pályán és azon kívül is több millió ember példaképéül szolgált. Pályafutása csúcsán, a szöuli triplázás után visszavonult, de a sporttól nem szakadt el.
Az 1992-ben az Egyesült Államok elnökévé választott Bill Clinton felkérte a Testnevelési és Sporttanács alelnökének. Ebben a felelősségteljes pozícióban tevékenykedve legalább annyit adott a felnövő nemzedéknek, mint amennyit kapott az edzői garnitúrától, a szakmai stábtól pályafutása során.
Run for Dummies című sikerkönyvének minden egyes értékesített példánya egy dollárral hízlalta a róla elnevezett alapítvány bankszámláját, amely hátrányos helyzetű, tehetséges sportolók segítésére ösztöndíjprogramot dolgozott ki.
Azt is bebizonyította, hogy karrierje során a különféle színes ruhaköltemények viselése több volt puszta sztárallűrnél, divattervezőként is maradandót alkotott.
Férjével, az 1984-es Los Angeles-i játékokon hármasugrásban olimpiai bajnok Al Joynerrel 1980-ban ismerkedett meg, majd hét esztendő múltán házasságot kötött. Kislányuk, Mary Ruth 1990. november 15-én született meg.
Flo Jo sógornője, Jackie Joyner-Kersee nem kevésbé ismert és eredményes atléta, a kiváló hétpróbázó és távolugró háromszoros olimpiai bajnokként, négyszeres világbajnokként vonult vissza.
Nem jelenthetjük ki, hogy Griffith-Joyner doppingolt. Az ártatlanság vélelme megilleti őt. Mindenesetre páratlan teljesítménynövekedése és váratlan halála sokakat elgondolkodtat.
A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) álláspontja szerint tiszta eszközökkel érte el bámulatos sikereit, ugyanis soha sem bizonyosodott be, hogy tiltott teljesítményfokozókat szedett volna.