- Legutóbb a múlt nyáron beszélgettünk, akkor ígért nekem valamit. Emlékszik?
- Mondtam én már annyi mindent. Mire is gondol pontosan?
- Hát arra, hogy megígérte, a magyar labdarúgó-válogatott ebben a borzasztóan nehéz csoportban egy esztendő elteltével is versenyben lesz a világbajnokságra való kijutásért.
- Persze, emlékszem már. Akkor jósnak is elmehetnék. Félretéve a viccet, nagyon boldog vagyok én is és a srácok is, hogy amit mondtam, tartja magát. Az, hogy például ebből a kötelezőnek mondott hat pontból hatot szereztünk, egy új mentalitást sejtet. Korábban éppen ezekkel a kötelezően bekalkulált sikerekkel volt baja a válogatottnak. Ezúttal szerencsére hoztuk, amit hozni kellett.
- Az albánok elleni összecsapást két sárga lapja miatt kihagyta. Bizonyára már alig várta, hogy ismét magára ölthesse azt a csodás meggypiros mezt…
- Elcsépelt vagy nem, de egy futballistának ez a csúcs. Elmondhatatlanul jó érzés egy jó csapatban sikeresnek lenni. Azt azért el kell mondanom, hogy furcsa fáradtság volt ma rajtam. Nem is értem, miért, hiszen a héten végig frissnek éreztem magam. Mindegy, lényeg, hogy nyertünk.
- Kellett ehhez egy Juhász-gól is. Védő létére lassan csatárokat megszégyenítő módon ontja a gólokat. A válogatottban és egyesületében is. Gondolta volna, hogy Málta ellen szintén betalál?
- Erre soha nem lehet készülni, de elárulok egy titkot. A mérkőzés előtt otthon készülődtem, amikor valami azt súgta, be fogok találni az ellenfél kapujába. Lehet, hogy furcsán hangzik, de így volt. Érdekes, hogy a megérzésem, a sugallat a valóságban is testet öltött.
- Mi lesz veled, Magyarország? Nyomasztó, avagy motiváló tényező az egyre nagyobb mérce?
- Húú, az ősz meglehetősen izgalmasnak ígérkezik. Bátran kijelenthetem, hogy a csapatot feldobják az elvárások, ez a garnitúra szereti a kihívásokat. Minden megeshet.
- Egyébként sem apró, de minden bizonnyal még jobban kihúzhatja majd magát az Anderlecht öltözőjében…
- Nem is hinné, de a válogatottakat, a játékosok szereplését megkülönböztetett figyelem kíséri. Nincs ez máshogy az Anderlechtnél sem. Ilyenkor mindig megveregetik a sikeres meccseken szereplők hátát. Meg aztán megy a zrika, ha valaki nem úgy játszott, vagy a csapata kikapott. Most nyugodt lehetek, azon kell gondolkodnom, hogy mit mondok a Boszniában vereséget szenvedett belga csapattársaimnak…