- Hihetetlenül sokat változott az életed az elmúlt egy évben...
- Valóban így van, de úgy gondolom, elsősorban ez a tavasz hozta meg a fordulatot az életemben. Eleve nagyobb volt a médiaérdeklődés irántam, no, meg a válogatottal való jó és bizakodásra okot adó szereplés is ezt támasztja alá. Kár lenne tagadni, bekerültünk a köztudatba, a pihenőidőmet is azzal töltöttem, hogy eleget tegyek a különböző felkéréseknek. Rendezvényekre jártam, interjúkat adtam, de nincs ezzel semmi gond.
- Nemrégiben volt a válogatottnak egy rövidke összetartása az új edzőközpontban, Telkiben. Mire jó egy ilyen találkozó?
- Nagyon jó volt, hétfő délutánra kellett bemennünk, majd körbevezettek bennünket, megmutatták, mi hol van. Kedden edzettünk kettőt, ami persze nem arról szólt, hogy megszakítsanak minket. Inkább taktikai jellegű gyakorlások voltak ezek, hogy mozgásban maradjunk egy kicsit. Arra is jó volt ez az összejövetel, hogy mindenki meg tudta beszélni a másikkal, milyen volt az idénye, és kivel mi történt a szezonban. Szóval, még jobban összekovácsolódhattunk. Emellett pedig megismerhettük ezt a fantasztikus, valóban európai színvonalú edzőkomplexumot.
- Két hónap múlva egy hét alatt olyan dolgot érhetsz el, ami sok elődödnek nem sikerült. Miként készülsz, az egész nyarat ennek szenteled, vagy egyelőre inkább pihensz?
- Egyelőre kikapcsolódom és még nem foglalkoztat az augusztus, illetve a szeptember, azaz a válogatott selejtezői, és a PSV Euroliga-indulása. Huszonkettedikéig nem is szeretnék komolyabban edzeni. Most elutazom Spanyolországba, majd miután visszajövök, már pakolok megyek vissza Hollandiába.
- Van szerencsés kiválasztott a spanyolországi túrára?
- Sajnos akit szerettem volna (a Viva televízió műsorvezetőnője, Ada - a szerk.), hogy velem jöjjön, különböző okok miatt nem teheti ezt meg. Így, ha minden igaz Ferenczi Pista barátommal és a menedzseremmel vágunk neki az útnak. Amolyan fiúbulit tartunk. Egy régi debreceni barátomhoz megyünk, akinek kint van egy vállalkozása. Az ő feladata a megfelelő szórakozóhelyek bemutatása lesz.
- Mekkora veszélynek, kihívásnak vagy kitéve életed ezen szakaszában?
- Ha a csinos lányokról beszélünk, akkor senkinek sem kívánok kisebb veszélyt. Nem panaszkodom, élvezem az életet. Az biztos, itthon vannak a leggyönyörűbb lányok.
- Mennyire idegesítő, ha különböző újságok egy-egy bombázóval hoznak össze? Legutóbb ugye Adával...
- Az borzasztó, amikor mondjuk a megkérdezésem nélkül állítanak rólam olyat, ami nem valós. Ha már Adánál vagyunk, az egyik újságban az jelent meg, hogy mi egy pár vagyunk és már csókolóztunk is, miközben ugyanaznap egy másik lap annyit közölt, hogy még csak az ismerkedés fázisában tartunk. Értem én őket, csak az miért jó, hogy leközlik a híreket, majd másnap megcáfolom. Ha engem felhívnak, én vagyok olyan őszinte, hogy elmondom a dolgokat. Erre nagyon ki tudok bukni.
- Akkor megkérdezem, most éppen hogy áll a kapcsolatotok Adával?
- Közeleg az idő, amikor már arról kell beszélnünk, hogyan oldjuk meg azt, hogy én nem vagyok itthon. Lehet, Ada kijön majd hozzám, meglátjuk. Egy nagyon szimpatikus, aranyos lányt találtam magamnak, az ő habitusa pontosan illik az enyémhez.
- Mennyire fontos a számodra, hogy milyen imázs alakul ki rólad?
- A csapattársaim a múltkor szekáltak is emiatt, egyszerűen csak úgy hívtak, celeb. Fontos az imázs és örülök, hogy kialakult mellettem egy stáb, amelyben mindenkinek megvan a maga feladata. Ám nem szeretnék beleesni abba a hibába, hogy tényleg csak celebként emlegessenek, aki itt volt, meg azon a bulin is megjelent. Büszke vagyok arra, hogy focistaként ismertek meg az emberek. Inkább a góljaimról írjanak, ne arról, kivel csókolóztam.
- Visszatérve a szakmához. Hogyan értékeled a mögöttünk hagyott szezont?
- Álomszerű volt, ahogy kikerültem Hollandiába. Gólt lőttem az elején, bajnokok is lettünk, szóval minden nagyon jól alakult. Az ősz azonban nem úgy sikerült, ahogy azt vártam, hullámvölgybe kerültem, és az edzőmmel sem volt felhőtlen a kapcsolatom. De arra is büszke vagyok, hogy magam oldottam meg a problémáimat, és nem adtak például kölcsön. A tavasz aztán ismét mesésen alakult, életem legtöbb gólját egy ilyen csapatban rúghattam. Debrecenben hét gólig jutottam, a PSV-ben meg tizenegyig, emellett kilenc gólpasszt is adhattam. Ha higgadtabb vagyok, ez lehetett volna tizenöt is. Az utolsó meccsen is a kapufát találtam el. Azt szeretném, ha ez a szezon maradna meg bennem, ez lenne a jövőm alapja.
DZSUDZSÁK BALÁZS NYILATKOZATA