A hollandus leül, majd megköszöni az albánok elleni sikernek és a győztes „hadvezérnek” szóló szolid tapsot. Aztán belekezd.
„Köszönöm mindenkinek, de a taps valójában a játékosokat illeti. Szívesebben veszem, ha nekik szól mindez. Ahogy hallom, tapsban szerdán sem lesz hiány, örömteli, igaz, kissé meglepő, hogy rengetegen kilátogatnak majd a helyszínre. Jegy már alig van, ami a szurkolók szeretetét jelzi, valamint azt, hogy jó úton járunk. Kellemes hazaútban volt részünk Albániából, hiszen fontos három pontot szereztünk. Most Málta következik, de senkinek sem szabad elbíznia magát. A mottóm: Olyan jó vagy, mint amit legutóbb nyújtottál! Ez pedig annyit tesz, hogy egy győzelem után, önbizalommal telve, de az ellenfelet tisztelve kell játszanod. Nem szabad lebecsülnünk Máltát!”
Nos, Málta eleddig hat meccset játszott, ebből mindössze egy döntetlent ért el, még gólt sem rúgott, és tizennégyet kapott. De ez szerdán semmit nem szabad, hogy jelentsen. Ezt igyekszik beleverni játékosai fejébe a kapitány, aki a tiranai kilencven perctől merőben eltérő találkozót vár.
„A Máltával megvívandó meccs egy teljesen más típusú összecsapás lesz, mint az albánokkal szembeni volt – gondolkodott hangosan Koeman. – Fontos, hogy ugyanolyan motiváltak maradjanak a fiúk. Tudják, bízom bennük, az arcokon pedig azt láttam, ők is elszántak. A kártyákat egyelőre nem szeretném kiteregetni, annyit azonban elárulok, ha Juhász Roland egészséges, biztosan játszik majd. Ja, és még egy dolog. Huszti Szabolcs a Zenitben ugyan nem játszik a bajnokságban, nekünk viszont jól jött, hiszen láthatták, rendkívül frissen mozgott. Meglepetés most is várható, nem vagyunk mi Brazília, hogy mindenki rettegjen tőlünk. Ravaszkodni is kell néha.”
A szövetségi kapitány elmosolyodott, ám hamar komorrá vált és már a soron következő edzésre koncentrált. Amilyen viharos sebességgel érkezett, ugyanolyan szélvészként távozott – övéihez…