A hollandok olyan felforgatott és megfiatalított kerettel jöttek Magyarországra, ami papíron esélyt adott a hazai pályán játszó magyar csapatnak, hogy az utóbbi évek vereségei után végre egy jó eredményt érjen el az Oranje ellen. Pláne, hogy az utolsó pillanatban még a Bayern München sztárja, Arjen Robben is kidőlt a sorból.
A kilencven perc után azonban kiderült, hogy a sportvezetés hiába pumpálja belénk lelkesen, hogy valami most aztán tényleg elindult a magyar futballban, igazából ugyanott tartunk, ahol két éve. Vagy öt éve, vagy tíz. De minden egyes nagy meccs előtt kiderül, hogy olyan nehezen tudjuk elfogadni a világ futballjában betöltött kis szerepünket.
A tegnapi meccs mégis más volt, mint az eddigiek. Nem az eredménnyel van gond, a hollandoktól ki lehet kapni ennyire. Mert akkor is világklasszisok, ha az Eb-n gyakorlatilag lebőgtek, és hiába nem ismerjük még annyira jól a nevüket, egy Bruno Martins Indi, egy Ricardo van Rhijn, egy Jordy Clasie vagy egy Jeremain Lens is a híres holland focisuliból jött.
A holland csapatnak semmiképpen sem technikai vagy stílusbeli, sokkal inkább erkölcsi forradalomra volt szüksége a nyári kudarc után, amit a megbukó Bert van Marwijkjot váltó Louis van Gaal révén meg is kapott. Gregory van der Wiel, Rafael van der Vaart, Nigel de Jong vagy Ibrahim Afellay nem azért került ki a csapatból, mert rossz, vagy rosszabb focisták lennének.
Sokkal inkább elkeserítő az, hogy a magyar csapat tegnap esti játékát elnézve nálunk semmi sem változott, legalábbis pozitív irányba biztosan nem, mert azért mindenki emlékszik a tavaly márciusi amszterdami 5-3-ra, ami a vereség ellenére is lelkesítő tudott lenni a mutatott játék miatt.
Tegnap azonban kaptunk 2-3 gyermeteg gólt úgy, ahogy csak grundokon szoktak, pedig ezek a hollandok tényleg nem voltak annyira szuperek. A 4-1-es végeredménytől eltekintve nem mondhatni, hogy átgyalogoltak volna rajtunk. Ők is keresik magukat, de ezt képtelen volt kihasználni egy olyan csapat, mely már évek óta együtt játszik.
Nálunk ugyanis az utóbbi évek talán legnagyobb "forradalmi" változtatása az, hogy végre nem Király Gábor áll a kapuban, találtunk egy Szalai Ádámot (akit Egervári Sándor tegnap elfelejtett a kezdőbe jelölni), a Huszti-ügyről pedig már nem is érdemes beszélni, mert azt épeszű hazai futballdrukker nem is érti. Meg talán már nem is érdekli, éppen ki sértődött meg kire.
Egyszóval a Puskás Ferenc Stadionban ugyanolyan szervezetlenek és ötlettelenek voltunk, mint kevés kivétellel eddig bármikor. Pedig én nagyon drukkoltam, kilencvennégy percen át lázasan kerestem a fejlődés nyomait, hiába.
Minden futballvezető, edző és játékos minden árok szélén arról nyilatkozik, hogy most valami aztán elindult a magyar futballban. Én nem vagyok egy telhetetlen és türelmetlen típus, de továbbra is nagyon kiváncsi vagyok, hogy pontosan mi.
Egervári Sándor szövetségi kapitány szerint nem rendítheti meg a magyar labdarúgó-válogatottat a világbajnoki ezüstérmes hollandoktól elszenvedett 4-1-es keddi vereség, és az együttes célja továbbra is a második hely megszerzése...
Tovább a teljes cikkhez »
A megfiatalított, össze-vissza változtatott holland csapat sem volt rosszabb a tavalyinál, és 4-1-re verte a magyar válogatottat az idei második világbajnoki selejtezőmeccsen Budapesten, a Puskás Ferenc Stadionban. Egyik csapat...
Tovább a teljes cikkhez »