Szinte hihetetlen, hogy a magyar és az albán válogatott valamilyen csoda folytán minden selejtezősorozatban elkerülte egymást – legalábbis a 2010-es világbajnokság kvalifikációs csoportjának sorsolásáig.
A két együttes azonban barátságos mérkőzéseken sem kereste egymás társaságát, így fordulhatott elő, hogy a legutolsó összecsapásuk 1950-re datálódik – ha leszámítunk több orosz utódállamot, úgy nincs még olyan európai együttes, amellyel ilyen régen találkoztunk volna.
Ez a statisztika nem jelenti azt, hogy tétmeccsen még soha nem csaptunk össze szombati ellenféllel, két találkozó ugyanis a Balkán Kupa keretein belül jött létre, míg a mindmáig legutolsó, 12:0-s sikerrel záruló meccsen barátságos volt.
Először 1947. augusztus 20-án léptek pályára az albán válogatott tagjai a mieink ellen, és a Gallowich Tibor által dirigált nemzeti csapatnak nem okozott gondot Bicakuék legyőzése. A szövetségi kapitány még azt is megtehette, hogy fiataloknak szavazott bizalmat, ekkor lépett először pályára az Aranycsapat két tagja, Grosics Gyula és Zakariás József is. De egy nagy búcsúzónk is volt, az 1938-as döntős csapat legendája, Zsengellér Gyula utoljára ölthette magára a válogatott mezt. A magyar gárda végül 3:0-ra nyert.
1948. május 23-án újra a Balkán Kupában futottunk össze az albánokkal, ezúttal Tirana adott otthont a mérkőzésnek. Nos, ekkor tulajdonképpen a B-válogatott lépett pályára nálunk, hiszen a legjobbak éppen Csehszlovákia ellen Európa Kupa-meccset játszottak. Azért ebben a csapatban is voltak neves játékosok, hiszen a védelem közepén Kispéter Mihály szűrte meg a támadásokat, Zakariás József a mezőny legjobbja volt a fedezetsorban. A csatársor játéka azonban akadozott, pedig olyan játékosok kaptak szerepet, mint Illovszky Rudolf, Kubala László, Szilágyi I Gyula, Keszthelyi Mihály és az újonc Pintér József. Valószínűleg Erwin Koeman sem keseregne, ha ezek a játékosok ma is a rendelkezésére állnának, de akkor örülhettünk, hogy a 0:0-val megúsztuk…
Eljött 1950. szeptember 24-e, és egy barátságos meccsen is összemérhettük erőnket Albániával. A Megyeri útra kilátogató 38 ezer fős közönség egy parádéző magyar és egy teljesen szétesett albán gárdát láthatott, amely az első félóra után megtörte a vendégek ellenállását, és utána tetszetős gólokkal szórakoztatta a közönséget. Az Aranycsapat két játékosa, Budai II László és Puskás Ferenc is négyszer vette be szegény Vogl, majd az őt váltó Maliquati hálóját, de két másik későbbi vb-ezüstérmes, Kocsis Sándor és Palotás Péter is duplázott, így alakult ki a 12:0.
Szombaton este már egy 1-0-s sikernek is örülnénk.
AZ ELSŐ MECCS: 1947. augusztus 20. Magyarország – Albánia 3:0 (2:0) Üllői út, 15 000 néző, vezette: Sztojanov (bolgár) MAGYARORSZÁG: Grosics – Balogh II, Szűcs S., Laborcz – Nagymarosi, Zakariás – Egresi, Hidegkuti, Deák, Zsolnai (Zsengellér, 58., Zsolnai, 62.), Hegedűs. Szövetségi kapitány: Gallowich Tibor. ALBÁNIA: Poseli – Dibra, Fagu, Spahiu – Shakiri, Llambi – Parapani, Teliti, Borici, Bicaku, Begeja. Gólszerző: Zsolnai (7.), Egresi (24.), Deák (53.)
A MÁSODIK MECCS: 1948. 05. 23. Albánia – Magyarország 0-0 Tirana, 35 000 néző, vezette: Lemesics (jugoszláv) ALBÁNIA: Poseli – Dibra, Fagu, Spahiu – Llambi, Vachi – Parapani (Djinali, 74.), Kavaja, Borici, Bicaku, Mirashi. MAGYARORSZÁG: Tóth Gy. – Kovács II, Kispéter, Kónya – Horváth K., Zakariás – Illovszky, Kubala, Szilágyi I, Keszthelyi, Pintér (Szabó F., 50.). Szövetségi kapitány: Gallowich Tibor
A HARMADIK MECCS: 1950. 09. 24. Magyarország – Albánia 12:0 (5:0) Megyeri út, 38 000 néző, vezette: Nemcovsky (csehszlovák) MAGYARORSZÁG: Grosics (Gellér, 73.) – Kovács II, Börzsei, Tóth III F. – Kovács I, Bozsik – Budai II, Kocsis, Palotás, Puskás, Babolcsay. Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv. ALBÁNIA: Vogl (Maliquati, 53.) – Dibra (Lacej, 23.), B. Borici, Spahiu – Shakiri, Llambi – Parapani, Gjinali, L. Borici, Jareci, Bakali. Gólszerző: Puskás (18., 36., 75., 82.), Budai II (33., 52., 60., 65.), Palotás (39., 50.), Kocsis (42., 53.)