A két együttes őszi, londoni összecsapásából meglepetésre a Hull City került ki győztesen (1-2), így az utóbbi idők sikerei hatására ismét erőtől duzzadó Arsenal a reváns vágyával készült a kupamérkőzésre.
Ennek megfelelően a hazaiak futószalagon dolgozták ki (és hagyták kihasználatlanul) helyzeteiket, és ahogy ez ilyenkor lenni szokott, a Tigrisek első értékelhető megmozdulásukból megszerezték a vezetést. Nick Barmby lövésébe olyan szerencsétlenül ért bele Johan Djourou, hogy lábáról védhetetlenül vágódott a labda a bal felső sarokba.
Az Ágyúsokat csak még nagyobb iramra sarkallta az eredmény számukra kedvezőtlen alakulása, ám Andrej Arsavin és társai egyszerűen képtelenek voltak a hálóba gyötörni a labdát. A nagy örömünkre a City kezdőcsapatában helyet kapó Halmosi Péter is kitett magáért, jó megindulásaival nem egyszer keltett zavart az ellenfél védelmében. William Gallas egy ízben csak sárga lapot érő szabálytalanság árán tudta megállítani a később maga is „kártyázó”, majd csereként leballagó magyar szélsőt.
A második játékrészben, ha lehet, még nyomasztóbbá vált az Arsenal fölénye. Volt itt minden: gólvonalról kivágott labda, Van Persie-kapufa és a sarokból kikapart szabadrúgás, de a szerencse és Boaz Myhill kapus rendre kisegítette a Hullt. Ahogy telt-múlt az idő, úgy tették fel egyre többen a kérdést: mekkora helyzet kell még, hogy a vendégháló is megrezdüljön?
Nos, ehhez egy önzetlen - pontosabban roppant higgadt - Andrej Arsavin-passz és egy jól helyezkedő Van Persie kellett, és hogy ne játsszák újra a találkozót, arról William Gallas gondoskodott. A francia középhátvéd egy kapuson már túljutó labdát fejelt a hálóba, így a londoniak teljesen megérdemelten nyertek a defenzív taktikát választó narancs-feketék ellen.
A továbbjutó észak-londoniak a Chelsea-vel találkoznak a legjobb négy között, a fővárosi ellenlábasok a labdarúgás szentélyében, a Wembleyben feszülnek egymásnak április 18-án.