Anarchia a Man. Citynél – van-e kiút?

A kárörvendők már tavasszal elégedetten dörzsölték a tenyerüket, mikor a Tottenham lehajrázta a Manchester Cityt, amely így kiszorult az első négyből, és csak az Európa-liga-indulást brusztolta ki.

A nyáron ennek jegyében ismét font tízmilliókat költött a dúsgazdag tulajdonos, Manszúr sejk a gyárvárosiakra, akik bár remekül kezdték a bajnokságot, az Arsenaltól és a Wolverhamptontól elszenvedett friss vereség valamennyi ellentétüket a felszínre hozta.

A játékosoknak belső információk szerint eltökélt szándékuk, hogy megbuktassák a menedzsert, Roberto Mancinit, aki képtelen elejét venni az öltözői civakodásoknak, és immár feladta, hogy a klikkesedésnek valamilyen úton-módon véget vessen.

Yaya Touré és James Milner még tudott uralkodni magán annyira, hogy ne a pályán, hanem az öltözőben ordibáljon egymással, Vincent Kompany és Emmanuel Adebayor azonban már a pályán esett egymás torkának, ami szimbolikus jelentőségű volt szombaton a Molineux-ban.

A City hívek elkeseredését csak fokozta Mancini, aki a mérkőzést követő sajtótájékoztatón elmondta: fogalma sincs, mi vezetett a Wolverhampton elleni fiaskóhoz, ahhoz le kell ülnie és videóznia, hogy az ezzel kapcsolatos kérdésekre válaszolni tudjon.

Magyarázkodásnak megteszi, hogy Carlos Tévez sérülése miatt nem volt a pályán. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy a manchesteriek január 31-e óta nem nyertek bajnokit anélkül, hogy az argentin betalált volna. Carlitos ráadásul a mostani 13 bajnoki gólból hetet vállalt, és ha nem épül fel a jövő heti, United elleni városi derbire, hatalmas slamasztikában találja magát csapata.

A többi csatárban – mint a számok is mutatják – nem igazán lehet bízni. Adebayor, Jo és Roque Santa Cruz csereként beállva nem sokat tud hozzátenni az együttes játékához, Mario Balotelli pedig először a Molineux-ban játszott végig angol bajnokit. Hogy az olasz támadó két félideje mennyire ellentétes volt, arra íme, a bizonyíték:

A modern futballban nem dívik moralizálni, ám elgondolkodtató, hogy az Arsenal ellen Tévez lecserélése után Nigel de Jong kapta meg a csapatkapitányi karszalagot. Az a De Jong, aki két meccsel korábban kettétörte Hatem Ben Arfa lábát, és még a holland válogatott keretéből is kitették alattomos stílusa miatt. Az, hogy Mancini mégis őt tette meg kapitánynak, több mint üzenetértékű, és nem vet túl jó fényt a világoskékekre.

Ahogy az sem, hogy nemrégiben a City több játékosa is matarészegre itta magát a kamerák kereszttüzében, a Joe Hartról készült felvételek bejárták a világsajtót, és a hálóőr egy csepp megbánást sem tanúsított az eset kapcsán. Mancini pedig ahelyett, hogy a sarkára állt volna, szemet hunyt a botrány felett. Újabb kiváló alkalom lett volt arra, hogy a menedzser megmutassa, igenis karakteres edző, de ismét elszalasztotta az alkalmat a róla alkotott kép kozmetikázására.

A másik problémaforrás a már fentebb említett Yaya Touré, de erről csak részben tehet. Az, hogy az elefántcsontparti heti 221 ezer fontot keres, sok csapattársának csípi a szemét, és mivel messze nem ő az együttes legnagyobb sztárja, ez némileg érthető is. Csak összehasonlításul: ez az összeg 196 ezerrel nagyobb, mint amennyit Adam Johnson vághat zsebre.

Yaya Touré nem tud mit kezdeni a helyzettel, inkább ellentámadásba lendült az ügynökén keresztül, aki azzal vádolta a City ászait: nincsenek ambícióik, és már azzal maximálisan beérnék, ha a negyedik helyre valahogy felkapaszkodnának. Touré ellenben csak a bajnoki címről hajlandó beszélni, és ez az ellentét feloldhatatlannak látszik.

Mark Hughes legalább az öltözőben többé-kevésbé rendet tudott tartani, ám az első tíz fordulóban elég volt egy vereség ahhoz, hogy kitegyék a walesi szűrét a City of Manchesterből.

Roberto Mancini háromnál jár. Negyedik még alighanem lesz. És ötödik? Azt már csak Manszúr sejk tudja.