Két meccse maradt mindössze a magyar válogatottnak a jövőjéről döntő hatos pótselejtező-sorozatban. Naná, két győzelem - mondhatná az egyszeri szurkoló optimista felhanggal. Ám nem volt ennyire egyszerű a helyzet. Főleg annak tükrében nem, hogy az eddigi találkozók során még senki - így Mészáros Lajos tanítványai sem - tudott saját csarnokából kilépve diadalmaskodni. Az észtek elleni idegenbeli meccs előtt azonban még egy kötelező feladat állt Németh Istvánék előtt: a csehek legyőzése.
A magyar játékosok azzal a tudattal léphettek a fanatikus szolnoki közönség elé, hogy ha ők és az ukránok (Tallinnban, elsőként külhonban) is nyernek, az európai elitben folytathatják. Az első percekben érezhető is volt, hogy nyomja a tét megfiatalított csapatunkat. Idegesen, pontatlanul játszottunk, de legalább a védekezés egyben volt.
Aztán szép lassan magukra találtak a srácok, elkezdték szórni a szebbnél szebb kosarakat. Ebben is élen járt az egyébként csereemberként alkalmazott Horváth Ákos, illetve Körtélyesi Gergő, akik felváltva dobálták a triplákat. Az első negyed végén máris megvolt az a bizonyos hétpontos differencia (16-9), amellyel a mutatóink máris jobbak voltak a csehekénél. Prágában 71-65-re kaptunk ki.
A folytatásban Fodor Márton és Németh is csatlakozott a pontgyárosokhoz. Szinte megdupláztuk az előnyünket, és a félidőben már tizenhét egységgel, 37-20-ra vezettünk.
Nem is nagyon vártuk, nem is nagyon reménykedtünk, hogy ezt a teljesítményt még lehet fokozni, ám Kámán Tamásék rátettek még egy lapáttal és a zárórész előtt éppen az előbb említett zalaegerszegi játékos gyönyörű triplájával alakult 62-37-re az állás. Huszonöt pontos előny! Már nem lehetett kérdés: csak egy csapat van a pályán.
Azért a csehek kicsit ránkijesztettek a negyedik negyedben. Egy 7-0-s rohammal indítottak és feljöttek mínusz tizenhatra. Ismét Horváth Ákos és az ő bizonyos hármasa kellett ahhoz, hogy átlendüljünk a holtponton. A vége 70-55, megvolt tehát a kötelező győzelem. Ráadásul nem hét, hanem tizenöt ponttal! Jöhetett öt perc izgatott várakozás, mi lesz az észt-ukrán vége. A hosszabbítást végül keleti szomszédaink bírták jobban és nyertek 75-72-re, az A-csoportban tartva a magyar válogatottat!