A HOKI VB A SZURKOLÓK SZEMÉVEL
ÁPRILIS 24., PÉNTEK – Reszkess, Kanada!
Már dél körül szállingóztak a magyar szurkolók a festői, inkább szanatóriumra emlékeztető, de egy igényes, igaz egyelőre üresen tátongó stranddal is bíró kloteni csarnokhoz, majd a csúcs délután indult be. A biztonságért felelős rendőrfőnök azonnal adott is egy névjegyet a Magyar Jégkorong-szövetség főtitkárának, arra az esetre...
A kloteni, S7-es helyközi gyorsvonat minden állomásán magyar mezben feszítő szurkolói csoportok szálltak fel – egyértelműen sikerben gondolkodtak, bár tudták, annak realitása tulajdonképpen a nullával egyenlő –, többségük már a délutáni találkozón is a lelátón volt és éltette a magyar válogatottat! A stadion környékén baráti volt a hangulat, pedig az esti mérkőzésre már szép számmal érkeztek szlovák drukkerek is. Az időt, ahogy illik, az esti derbi előtt jobbára sörözéssel mulatta a nagyérdemű, amelyben egy kis sült bajorvirslizés jelentette a változatosságot. No és némi hangpárbaj!
Már nem igazán szomjas, egymás arcába húsz centiről beleordibáló magyar és szlovák drukkereket láthattunk, amelynek aztán nagy nevetés és egymásra borulás, közös fényképezés lett a vége, amikor elfogyott a szufla. Aztán végére értünk a jó felvezetőnek szánt Kanada-Fehéroroszország előmeccsnek, jöhetett az este fő attrakciója! A csarnokban a meccs alatt egyszer kellett a biztonságiaknak szétválasztaniuk kakaskodókat, különben pedig a magyar tábort leszámítva több helyen is vegyes képet mutatott a lelátó, jól elfértek egymás mellett a drukkerek, még ha más csapatért is szorítottak.
A találkozó után a szlovák szimpatizánsok, akik góljaikon és a győzelmen kívül semmit nem tudtak igazán ünnepelni – a várt nagyarányú siker és a könnyed siker ezúttal bizony elmaradt –, már kevésbé bizonyultak visszafogottnak és sportszerűnek. No igen, addigra már az egész napos sörözés is megtette a hatását…
Nehéz volt megmondani, az örömük nagyobb, vagy inkább már a kárörömük, mert az esetek többségében a sportban a két dolog egymással karöltve jár. A tömegközlekedési eszközhöz tartó magyarok fájdalmát és bosszúságát figyelmen kívül hagyva hangosan éljenezték, tapsolták magukat a szlovákok, egy-egy beszóláson kívül azonban nem érkezett felelet a hihetetlen erőfölényben lévő magyar táborból.
A tömegben találkozhattunk a szintén a belvárosba igyekvő Ganxsta Zolee-val, akitől többen a beharangozott koncert után érdeklődtek. Nos, az érintett azt a tájékoztatást adta: a koncert elmarad ugyan, a buli viszont nem! Ezen nem csodálkozhattunk, látva, hogy az egész napos fáradtság bizony a népszerű zenész-énekes-híresembert sem kímélte. Amíg mások hármasával szedve a lépcsőket igyekeztek a helyi vonatot elérni, ő ugyanezt tette, csak közben előre akarván menni visszafelé jutott. A szombati nap a kikapcsolódásé, de magyar szurkolókkal tömött járművön mindenki a peches tizenhárom másodpercet emlegette kivétel nélkül, majd „Kardos” mezben feszítő szurkolótársuk a többiek legnagyobb derültségére megjegyezte: „Reszkess, Kanada!”