Németország negyedszer, netán Spanyolország negyvennégy év után másodszor? Jó kérdés, a választ a svájci-osztrák labdarúgó Európa-bajnokság hatalmas érdeklődéssel várt döntőjétől várta a kontinens, de talán nem túlzás azt állítani, a világ apraja-nagyja.
No, meg persze a SportHirado.hu olvasótábora, amely ki is nyilvánította véleményét a finálé végkimenetelével kapcsolatban: kérdésünkre, miszerint ki nyer vasárnap este, a szavazók 67 százaléka gondolta úgy, hogy Spanyolhonba kerül az ezüstserleg, míg a fennmaradó 33 százalék voksolt a németekre.
A fogadóirodák is hasonlóképp vélekedtek, a hispánokat jócskán felülértékelték Ballackéknál. S ha már a középpályás szóba került: három órával az összecsapás kezdete előtt jó hírt kaptak a germán drukkerek, hiszen a törökök elleni elődöntőben vádlisérülést szenvedett irányító középpályást végül sikerült bevethetővé varázsolniuk a csodaorvosoknak.
Ami az egyik oldalon sikerült, a másikon nem. David Villa combizomsérülése nem javult, így Luis Aragonés szövetségi kapitány nem tudta bepasszírozni a kezdők közé. A gólérzékeny csatárt a kispadra azért leültette a szakember, ám ez inkább csak egy jelképes gesztusnak tűnt.
2008. június 29-én este 20.45-kor aztán végre elkezdődhetett a csata, a Németország-Spanyolország ütközet. Unalmas, betonvédekezésre alapuló, amolyan „döntős” futball helyett azonban meglepően lüktető és gyors focival rukkoltak elő a felek, német irányítással.
Az első tizenöt percben a spanyolok szinte át sem lépték a félpályát, helyzetük ebből kifolyólag egy sem akadt. Miroslav Klose és Ballack vezetésével rohamoztak Joachim Löw kapitány fiai, az ellen a saját kapuja előtt igyekezett passzolgatni és egy ritmusváltás után előre játszani.
Siker nem koronázta a próbálkozásokat, ám a 20. perc tájékától mégis kezdett megváltozni a játék képe. Az öt középpályással felálló ibériaiak „lazítottak” a szorításon, magukévá tették a pálya középső régióját, s onnan igyekeztek kiugratni Fernando Torrest, vagy a védőket lefutva – elsősorban Iniesta jóvoltából – helyzetet kialakítani.
Meglepő, de a magas belső védők ellenére beíveléseik is életveszélyt jelentettek Jens Lehmann kapujára, egy ilyen momentumból alakult ki az első komoly lehetőség is. A 23. percben Sergio Ramos jobbról csavart kapu elé, középen Torres emelkedett, és hét méterről a jobb kapufára fejelt. Nem szabadult fel a német kapu, Capdevila 24 méteres lövése azonban másfél méterrel elkerülte a bal sarkot.
Nem tanultak hibáikból Bastian Schweisteigerék, képtelenek voltak tartani a fickándozó spanyol támadószekciót, ami a 34. percben megbosszulta magát: a Liverpool csatára Xavi passzával ugrott ki, megkerülte a bizonytalankodó Philipp Lahmot, és mielőtt Lehmann odaért volna, a jobb sarokba emelt (0-1).
Közben Ballack összefejelt Marcos Sennával, a felgyógyult futballistának felszakadt a jobb szemöldöke és hosszú percekig ápolták a pálya mellett. Szegény embert, ugye. Tomboltak a spanyol szurkolók, szólt a Viva Espana! című nóta, a stadion nagyobbik része viszont mélabúsan ücsörgött.
A szünetig nem változott az eredmény, eggyel talán jobbak voltak a spanyolok. A folytatásra Löw mester változtatott, lejött a gól előtt bizonytalankodó Lahm, helyére a magasabb és erősebb Marcel Jansen állt be a védelembe.
A változás szele ekkor még nem érződött, hiszen tovább folytatódott a spanyol uralom, a többször előremerészkedő Sergio Ramos és a hiperaktív Torres szíves közreműködésével. Az 58. perctől viszont megélénkült a német sereg, a védekező középpályás Thomas Hitzlsperger helyett a magyar felmenőkkel is büszkélkedő támadó, Kevin Kuranyi költözött a fűre.
Szinte nem múlt el perc német helyzet nélkül, rá sem lehetett ismerni a fehérmezes válogatottra. Ballack centikkel lőtt kapu mellé, de Kuranyi és Schweinsteiger is próbálkozott. A másik oldal szintén változtatott, amikor Cesc Fabregas és a Lukas Podolskit lefejelő – Rosetti bíró nem „kommentálta” az esetet – David Silva helyett Xabi Alonso és Santi Cazorla állt be.
A libikókajáték folytatódott, ezúttal ismét a spanyolok kerültek fölénybe: Sergio Ramos fejesével, Iniesta pedig lövésével kis híján el is döntötte a találkozót. Lehmann hatalmasakat védett, ha ő nincs, nincs már miről beszélni.
Maradt az 1-0, ami a németek számára tűnt hízelgőnek. A meccs utolsó negyedórája inkább tűnt macska (Spanyolország)-egér (Németország harcnak, mint egy kiegyenlített döntőnek. Torresék könnyed játékkal "vezettek le", akkor alakítottak ki helyzetet, amikor csak akartak.
Furcsamód a mindig küzdő ellenfél lélekben feladta a küzdelmet, Luis Aragonés válogatottja látványosan élvezte a végső perceket. Rosetti hármat fújt a sípjába, és Spanyolország második alkalommal lett Európa bajnoka!