A történet még 2002 tavaszán kezdődött, amikor a brit sprinter felvette a kapcsolatot Victor Conte sportorvossal, nem mellesleg a BALCO néven elhíresült „droggyár" alapítójával, „a világ leggyorsabb embere" cím, azaz a száz méteres síkfutás világcsúcsának megszerzésének reményében.
Tehetség volt Chambers-ben, de a cél eléréséhez mindez már nem volt elegendő, ekkor és ezért nyúlt tiltott szerekhez.
„Négy hónapja kezdtük a „programot" mikor azon kaptam magam, nem telik el nap, hogy ne szednék be valamilyen drogot" – emlékezett vissza az atléta. - „Ekkor nem túlzás kijelenteni, narkós voltam és az egészben az volt a legdöbbenetesebb, hogy a legújabb, legmondernebbnek titulált ellenőrzési módszerek semmit sem mutattak ki. Egy független doppingellenes szervezet rendszeresen tesztelt, de egyszer sem produkáltam pozitív eredményt" – jellemezte az akkori állapotokat Chambers.
„Már túl voltam vagy tíz ellenőrzésen, amikor Európa-bajnok lettem" – a sikerek mellett azonban a mellékhatások sem kerülték el. – Nem véletlenül hagytam ki a 2002-es Nemzetközösségi Játékokat. Olyan erős görcsbe rándultak tiltott szerekkel teli izmaim, hogy szinte menni sem bírtam" – magyarázta a sprinter.
Mire visszaértem az öltözőbe a görcsnek nyoma sem volt, fizikális gondjaimnál is nagyobb bajt jelentett, hogy lelkileg úgy éreztem magam, mint egy roncs. Amikor később visszanéztem versenyeimet azon gondolkodtam, milyen károkat okozok ezzel a szervezetemnek"
„Csak 2002 októberében 21-szer nyomtam magamba valamilyen drogot, nemcsak a legmodernebb szerekre kell gondolni, néha tesztoszteron is a terítéken volt alvási gondjaim enyhítésére, néha pedig inzulint fecskendeztem a hasamba."
Néhány hónappal később karácsonykor beültem a fürdőkádba és rájöttem, legalább háromszáz féle illegális készítményt tartalmazó koktélokat kortyoltam 12 hónap alatt, mindezt 30 ezer dollárért, csakhogy én lehessek a világ leggyorsabb embere" – zárta megdöbbentő vallomását Dwain Chambers.
A történet 2003 októberében ért véget, egy hónappal a párizsi GP-n elért 9,87-es egyéni csúcsát jelentő futás után, amikor az atléta egy modern doppingszerrel, a THG-vel (tetrahidrogesztrinon) bukott le.
A leleplező cikkek megjelenése után a brit futó korábbi ügynöke, John Regis perrel fenyegetőzik és hangsúlyozza, versenyzője soha nem önszántából döntött a tiltott szerek használata mellett. Ezen sorok láttán mindenesetre eldönthetik, az ügynöknek, vagy a sportolónak adnak igazat, de az is elgondolkodtató, mennyire egyedi esetről van szó...