Gdansk városát ezernyi néven emlegették a múltban, de a Gyddanyzc, Kdansk, Gdanzc, Dantzk, Danzig (és a sort lehetne folytatni) helyett mi maradjunk a Gdansknál. A régészeti kutatások feltárták, hogy a helyén már a VII. században kézműves-halászfalu állt, míg hivatalosan a X. században alapították. Első említése 997-re datálódik, és neve még inkább közszájon forog majd az Eb alatt. A stadion igazi remekmű, a Balti-tenger partján oly népszerű borostyán motívuma uralja, kompromisszumként a Lechia Gdansk zöld-fehér színei is hangsúlyt kaptak. A szerkezetet 82 gerenda tartja össze, a 66 tonnás építmény hajóbordázatot mintáz. A 775 millió zlotys (55 milliárd forintos) költséget a lengyel állam és Gdansk városa fedezte. A PGE állami energiacég öt év alatt 8,5 millió eurót fizet a névhasználatért, ám mivel UEFA-rendezvényen csak a szövetség partnereit szabad feltüntetni szponzorként, az Eb alatt Arena Gdansk néven említik majd a három év alatt elkészült stadiont. A tornán négy találkozót rendeznek itt: a világ- és Európa-bajnok spanyol válogatott mindhárom csoportmérkőzésén itt lép pályára, de egy negyeddöntőnek is otthont ad a borostyán fővárosa.

Wroclaw nevét először a X. században jegyezték fel, 1138-ban lett Szilézia fővárosa. A tatárjárás alatt a lakosság túlnyomó részét kitelepítették, de az évszázadok során a Habsburgok keze nyoma ugyancsak formálta a magyarul Boroszlóként is ismert várost. Pablo Picassót is inspirálta a gyönyörű Wroclaw – hát még, ha a tornára épített arénát látta volna! A mintegy 800 millió zlotyból felhúzott, 40 ezer férőhelyes Városi stadion Vitalij Klicsko Tomasz Adamekkel vívott bokszmeccsével mutatta meg magát a nagyvilágnak, majd George Michael koncertjének is otthont adott, ami azonban olyannyira megviselte a gyepszőnyeget, hogy rögvest ki kellett cserélni. A házigazda labdarúgócsapatot, a Slaskot három éve egy hajszál választotta el a csődtől, ám a város a segítségére sietett, és immár az elithez tartozik. A létesítmény nem dúskál a parkolóhelyekben (mindössze 1100-zal gazdálkodik), ezért inkább a tömegközlekedést fejlesztették, négy célvillamos is jár majd az itt rendezett három csoportmérkőzés alatt. Az első válogatott találkozón Olaszország érkezett vendégségbe, és rontotta el a lengyelek ünnepét: 2-0-ra diadalmaskodott a 2006-os világbajnok. Maga a stadion kínai lámpát formáz, amely meccsek idején bevilágítja az egész környéket. A kialakításnál szempont volt, hogy könnyen és messziről felismerhető legyen, illetve, hogy dinamizmust sugározzon.

Varsó gyökerei a XII-XIII. századig nyúlnak vissza, amikor a mazóviai hercegségben megalapították Jazdów városát, amely Ujazdów néven Varsó belvárosához tartozik. A mai Lengyelország fővárosa, egyben legnagyobb városa, és bár több alkalommal szinte porig rombolták, szerencsére nem tűnt el a térképről. Mostani arculatát a II. világháború utáni újjáépítésnek köszönheti. Az újjáépítés megnevezés az Eb-stadion esetében is helytálló. Eredetileg 1,3 milliárd zlotyt szántak rá, de éppen csak kétmilliárd (143 milliárd forint) alá tudták tornázni a költségeket. Az állam és a város egyaránt komoly terheket vállalt, de nem feneketlen kútba dobálták a pénzt. Az illetékesek – és persze az 58 ezer néző – ámulhat majd a nyitómeccsen: szükség esetén húsz perc alatt behúzható a tető, míg a külső fények jóformán az egész fővárost beragyogják. A stadion már klub- és válogatott meccsen is debütált, utóbbin a portugálok eseménytelen találkozón gól nélküli döntetlent játszottak a lengyelekkel. A tornán ilyen kilencven perceket reményeink szerint nem kell végigunatkoznunk, elvégre a házigazda együttes kétszer is színre lép a nemzeti arénában. Az egyenes kieséses szakaszban a nyolc és a négy között is Varsóra vethetjük tekintetünket, de a kontinensviadal végeztével sem maradunk esemény nélkül: a Legia és a Polonia Warszawa, valamint a válogatott is fontos mérkőzéseket vív majd itt, de Szuper Kupa-találkozókon, továbbá amerikaifutballmeccseken is szemrevételezhetjük a kortárs építészet eme csodáját.

A lengyel királyságot alapító I. Boleslawtól Poznanban vettek végső búcsút, míg egyeteme ötszáz éves múltra tekint vissza, amivel a második legrégebbi az országban. Lengyelország feloszlásakor, 1793-ban Poroszország, majd több más állam fennhatósága alá került, még ha a helyiek nehezen is viselték az idegen uralmat. Júniusban békés szándékkal „szállják meg” Poznant, hogy bebocsátást nyerjenek a Lech és a Warta közös otthonába, amely Sting látványos koncertjével debütált a nagyközönség előtt. Az eredeti stadiont tizenkét éven keresztül építették, és 1980-ban adták át, de a kor szellemében 2003 és 2010 között teljesen új külsőt kölcsönöztek neki. A költségeket alaposan alábecsülték, végül 800 millió zlotynál (57 milliárd forintnál) állt meg a számláló. A munkálatokat a város finanszírozta, amely amúgy is nagy barátja a sportnak, elvégre a kajak-kenu egyik fellegvárának is tekinthető a félmillió lelkes település. Mi, magyarok már a labdarúgó-stadiont is megcsodálhattuk, a válogatott 2-1-re kapott ki 2011 novemberében. A helyi Lech szurkolóinak már rengeteg örömük telt a Miejskiben, ahol a Juventus és a Manchester City is megfordult Európa Liga-mérkőzésen. Nem egy találkozón jócskán nulla fok alá kúszott a hőmérő higanyszála, de a hétezer tonnás acélszerkezet bírja a terhelést: mínusz harminc foktól plusz hetvenig garantáltan nem adja meg magát. A C-csoport három találkozójáért is ide kell zarándokolniuk a futballturistáknak, főként, ha horvát, ír vagy olasz útlevelük van.

A XVII. század közepén alapították Harkivot, amelyet az Orosz Birodalom egyik kulturális fellegváraként tartottak számon. Kijev után Ukrajna második legnagyobb városa a maga majd’ másfél millió lakosával. Harkiv ipara a mezőgazdaságra, azon belül is az őszi búza, a cukorrépa és a napraforgó hármasára épül. A Metaliszt-stadiont 1925-ben építették, méghozzá egy temető helyén. Első nevét a traktorról kapta, majd összesen négyszer esett át ráncfelvarráson, míg elnyerte mostani küllemét. A Debrecen labdarúgói 2010 decemberében saját benyomást is szerezhettek az arénáról, de a 2-1-es Európa Liga-vereség inkább csak rossz emlékeket ébreszt. A helyi Metaliszt egyre nagyobb játékerőt képvisel, de a Sahtarral és a Dinamo Kijevvel még nemigen veszi fel a kesztyűt: sorozatban ötször végzett mögöttük a dobogó legalsó fokán a 2006-07-es idénytől számítva. Az anyagiakban persze a harkiviak sem szenvednek hiányt, a mecénás, Olekszandr Jaroszlavszkij, ahogy az arrafelé gyakorta megesik, az ukrán belpolitikában is fontos tényező. A személyi kultusz jegyében az újjáépített stadiont is az üzletember 50. születésnapján nyitották meg 2009 decemberében. Az aréna közönsége – közte vélhetően Jaroszlavszkij – csupa rangadót láthat majd. Az egyik fél valamennyi alkalommal a vb-ezüstérmes holland válogatott lesz.

A „legeurópaibb” az ukrajnai helyszínek közül, ami az Osztrák-Magyar Monarchia hatásának tudható be. Idehaza gyakorta a város német nevét, Lemberget használják, az oroszok Lvovként ismerik. Elragadó, barátságos hangulatot áraszt magából, a kávéházi kultúrát a mai napig ápolják. A Magyarországról átruccanó futballszurkolók első számú célpontja lehet távolsága (vagy inkább közelsége) miatt, míg a lengyel határtól csak 70 km választja el. Az Arena Lviv rendelkezik a legkisebb befogadóképességgel az Eb stadionjai közül, de a 35 ezres ékszerdoboz gyepén igazi világsztárok kergetik majd a labdát, hiszen a dán, holland, német, portugál négyes három mérkőzésének ad otthont. Az első hivatalos találkozót az ukrán és az osztrák nemzeti együttes játszotta az arénában 2011 novemberében, „hétköznapokon” a Karpati mérkőzéseire gyűlnek össze a lelátón. A beruházás 210 millió eurót emésztett fel, noha az eredeti tervek szerint csak alig több mint 70 milliót szántak rá. A polgármesternek eltökélt szándéka, hogy etikai okok miatt ne viseljen cégnevet az aréna – még akkor sem, ha ezzel jókora bevételtől fosztják meg magukat. A város lebilincselő villamosait a meccsre igyekvő szurkolóknak ajánljuk figyelmükbe.

Donecket 1869-ben egy walesi üzletember, John Hughes alapította, majd 1924-ben – a diktátor iránti tiszteletből – felvette a Sztalino nevet. 1941-ben a németek mindent leromboltak, ami a kezük ügyébe került, a szovjet csapatok 1943-ban foglalták vissza a várost. Az utóbbi évtizedekben a szénbányászat generálta a legtöbb bevételt, igaz, a rendszerváltás jócskán visszavetette az iparágat. A futballt egy dúsgazdag üzletember, Rinat Ahmetov virágoztatta fel, akinek vagyonát 16 milliárd dollárra becsülik. A Sahtarból évek alatt erős európai középcsapatot faragott, ami az UEFA Kupa utolsó, 2009-es kiírásának megnyerésében csúcsosodott ki. Az 50 ezres Donbasz Arénát már jóval az Eb előtt, 2009 augusztusában átadták, nagyjából 400 millió dollárból húzták fel. A tervező cég referenciái között olyan stadionok szerepeltek, mint a City of Manchester, a müncheni Allianz Arena vagy a pekingi Madárfészek – Doneckben is igazi mesterművet alkotott. Távolról szemlélve repülő csészealjra emlékeztet a stadion formája, de a kapukon belülre érve is elvarázsolja a látogatót. A csoportkörben három találkozót hoznak a Donbaszba, közülük is kiemelkedik a francia–angol összecsapás. Az egyenes kieséses szakaszban egy negyeddöntőt és egy elődöntőt rendez a bányászváros.

Kelet-Európa egyik legrégebbi városa Kijev, a feljegyzések szerint az V. században alapították kereskedelmi szempontból előnyös fekvése miatt. Pontos dátumot nehéz közölni, csupán annyi bizonyos, hogy hivatalosan 1982-ben ünnepelték az ukrán főváros fennállásának 1500. évfordulóját. A XVII. században az orosz cár uralma alá került, de a kommunisták és a nemzetiszocialisták is a saját képükre akarták formálni. Az Eb alatt ellepik majd a turisták, akiknek mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk: egy szoba éjszakánként több száz dollárra rúghat az amúgy is pénztárcagyilkoló Kijevben. Hogy a döntőt miért ide hozzák, amiatt nem kell szabadkozniuk a rendezőknek: a stadion látványa a lélegzetet is elállítja. A 70 ezres Nemzeti Stadion a főváros szívében fekszik, a Dnyeper folyó jobb partján. A félmilliárd euróból felhúzott aréna elődjét 1923-ban vehették birtokba a szurkolók, és bár újra meg újra felújították, az Európa-bajnokság megkövetelte a teljes újjáépítést. A stadiont különös módon nem futballmeccsel, hanem Shakira koncertjével avatták fel. Azóta a Dinamo Kijev hétről hétre itt futballozik, egészen addig, míg várhatóan 2016-ban az utolsó gyeptégla is helyére nem kerül tervezett új otthonában.