Nem, nem a doppingról beszélek, bár beszélhetnék arról is. Michael Phelps azt mondja, tiszta. Turi György, Cseh Laci edzője szerint is az az amerikai fenomén. Hogy akkor miért mondja azt a Nemzetközi Úszó-szövetség (FINA) fotósa, hogy „Cseh Laci a világ legjobb úszója. Már az emberi teremtmények között.“?
Nos, az már-már biztosra vehető, hogy Phelpsnek és az amerikai úszóknak olyan hátterük van, amilyenről más ország még csak nem is álmodhat. Egyszerű okokból. Az amerikai hadsereg miatt. Az a náció, amelyik a világ ura, az uralkodás alapvetését jelentő haderőre sokat áldoz. Hogy a haderő valóban ütőképes legyen, a fejlesztések, kutatások elengedhetetlenek. Földön, vizen, levegőben.
A haditengerészet nyilván súg, mire jutottak a minél gyorsabb víz alatti haladás területén, elég, ha a titkainak a tíz százalékát árulja el. Ruza József, az úszók főtitkára szerint a különféle egyéb, egyébként alighanem legális segédeszközök terén is messze a világ előtt járnak. Gondoljunk csak az iraki frontra.
Illetve, a mi fejünkkel nehéz bármit is elképzelni (mivel nincs benne részünk), de azért próbáljuk meg. Ott amerikai katonák ezrei ébrednek fel úgy minden egyes nap hosszú hónapokon keresztül, hogy lehet, este már nem térek vissza élve a szolgálatból. Ezt ép ésszel elviselni lehetetlen.
Valamit szedni kell rá, ami kordában tartja az idegrendszert. Egy sportolónál ezek a stimulánsok bizonyosan eredményre vezetnek: higgadtnak maradni a legélesebb pillanatokban, és csúcsformát futni – a siker egyik legfontosabb kulcsa.
Vagy vegyük azt, hogy ebben az országban már jó ideje készülnek a Mars-utazásra. Ami nagyjából annyit tesz, hogy az űrsiklóba ültetett embereknek éveken át lesz a jármű az otthonuk. Mi már egy ausztráliai úttól kikészülünk, az egy napig tart. Ez évekig fog.
Valahogy azokat az űrhajósokat olyan állapotban kell tartani, hogy amikor megérkeznek a Marsra, tudjanak magukról, fizikálisan és mentálisan képesek legyenek cselekedni. Ehhez az emberi szervezetet olyan szinten kell feltérképzenie a NASA-nak, hogy ha abból az információhalomból az élsport jelenlegi állapotában csak minden nyolcadik következtetés jut el az olimpikonokhoz, már körelőnyben vannak.
Márpedig egy olimpián a körelőny rengeteg. Itt milliméterek döntenek. Cseh Laci most visszakapta a sorstól azt, amit Athénban elvett tőle. Lábtörés után egy századdal maradt le 200 vegyesen a dobogóról. Most ennyivel lett Lochte előtt ezüstérmes. Phelps messze van. Lacika van hozzá a legközelebb az egész világon, de nem elég közel.
Phelps egyébként most már a Mixed Zone-nak nevezett részen is fújtat, amikor túlvan a tévéseken. Ott megy el naponta mellettem, látszik rajta, hogy egyre nehezebben bírja. Ugyanakkor Laci is mindent kiadott magából. „Elfáradtam“ – sóhajtott, amikor kijött a szám után.
„Most már rosszul vagyok“ – mondta, amikor kijött az eredményhirdetésről. „Majdnem leszédültem a dobogóról“ – árulta el utóbb. (Egy közbevetés Kiss László szövetségi kapitánytól: nyolc ampulla vért vettek le Lacitól doppingvizsgálat ürügyén – csak itt tízszer tesztelték mindent egybevéve –, ami azért nem akármilyen plusz terhelés egy egyébként is őrült hajtásban lévő szervezet számára.)
Mindazonáltal boldog. Bíztunk benne, a 200 vegyest talán megfogja. Nem lehetett. Turival sokáig törték a fejüket, mi legyen. Milyen iramban menjen, hogy ossza be az erejét. Aztán úgy döntöttek, fenébe minden számolgatással: beugrik, aztán ami a csövön kifér. A kamikaze akció féltávig működött, olyan ötvenet ment háton, hogy egyszerre fordult Phelpsszel.
Csakhogy az amerikaiak kitaláltak egy új fordulót hátról mellre – és amikor kijöttek a víz alól, King Michael fél testhosszal Laci előtt volt. Tipikus Cseh. Nem húzta az orrát, higgadtan közölte: meg kell tanulni tőlük. Ennyi. Annak persze örvendett, hogy ez a húzzunk bele-taktika kinyírta Lochte-t, aki aztán már hiába kapaszkodott. Lacika ugyan jobb időt akart úszni, mindazonáltal mérlege így is lenyűgöző: három ezüst, három Európa-csúccsal.
Ő már tudja, miként kell formát élesíteni. Gyurta Daninak még nem ment. Az előfutamban úszott idejével simán ezüstérmes. Ám utána már egyszer sem tudott az Európa-csúcsa közelében úszni. Ne ítéljük el. A mellúszás nem olyan egyszerű sportág, mint gondolnánk a strandon tett tempók alapján. Ahhoz, hogy az ember hatékonyan tudjon haladni, nagyon stimmelnie kell a mozgásnak.
Gyurta az előfutamban a víz felett siklott. A középdöntőben és a fináléban darabossá vált. Ahogy tempózott, mintha egy-egy apró pillanatra mindig megbicsaklott volna. Legalábbis ezt hallottam a szakemberektől. Hogy a jelenség nem egyedülálló, arra példa az orosz Julia Jefimova. Dettó, mint Dani. Akkora Európa-csúcsot úszott, hogy csak úgy füstölt. Az előfutamban. Ő is húszon inneni. Aztán eltűnt. Negyedik lett, épphogy.
Széles Sándornak egyébként volt egy jó mondata: „Danié a múlt és a jövő.“
Csak a jelent nehéz megemészteni.
Ettől függetlenül az úszóknál még kiváló állapotok uralkodnak: ahhoz képest, hogy Európa totálisan le van maradva az Egyesült Államok és Ausztrália mögött, Cseh három ezüstje, és a többiek értékes helyezései több mint becsülendőek a magyar csapatban.
Ugyanakkor lassan elérkezünk a félidőhöz, és egyre több és több esélyt látunk elillanni. Amikor álmainkat szőttük, a vívóknál szinte mindegyik szakágban érmeseket véltünk felfedezni... Mincza-Nébald Ildi bronzán kívül momentán nincs minek örvendeni. Sokan mondták, hogy na majd most, a férfi párbajtőrözők.
Elvégre hihetetlenül elszántak voltak korábban, két ezüst után arannyal akart a nagy hármas búcsúzni – Londonban alighanem már csak Boczkó Gabi lesz ott, nem a negyven környékén járó Kovács-Kulcsár-Imre trió. Sajnálom őket. Bennük volt – nem jött ki. Hogy a nyolc között fognak kikapni Kínától – azt senki sem gondolta volna. Kínai párbajtőr? Ne már...
(Megjegyzendő, arra sem gondoltunk volna, hogy Kína női pólósai kiütik a világhódításra készülő oroszokat. Aztán tessék. Az első körben a világbajnok amerikaiak, ma az olimpiai címvédő olaszok izzadtak vért ellenük.)
Amikor a cselgáncsozók négy bronzéremmel jöttek haza a riói világbajnokságról, deklarálták: az olimpiáról is érmeket fognak hozni. Három hetedik hely lett helyette. Nem olyanok, akik elbízzák magukat. Csakhogy ez az olimpia, ahol a krém találkozik. És nincs mese: ha csak egy pillanatra is elgyengülsz – véged van.
A mieink többsége eddig rendre elgyengült egy pillanatra. Aranyat viszont csak az nyerhet ezen az olimpián, akinél minden stimmel. Nálunk a rendszerváltozás óta nem stimmel sok minden a magyar sportban. Itt és most kőkemény szembesítés zajlik: 20 év alulfinanszírozása csapódik le ezekben a napokban. Athénban még tartott a lendület, mára mintha elfogyott volna. Kiürülőben a tank.
A többiek száguldanak. Mi még haladunk valamelyest, de ha így megy tovább, akkor nekiállhatunk tolni a kocsinkat. És nagyon messze van a következő benzinkút.