Csak találgattuk, hogy miért hirdettek sajtótájékoztatót csütörtök délután hat órára Andy Roddick főszereplésével, amikor az amerikai nem is játszott. A sajtóközpontban mellettem ülő brit kolléganő arra tippelt, hogy bejelenti a visszalépését a versenytől sérülés miatt, vagy velünk akarja ünnepelni a születésnapját. Amikor aztán pillanatok alatt megtelt az interjúszoba és az újságírók mellett, a falnál szerényen ott állt Mardy Fish, Ryan Harrison, Roddick teljes szakmai stábja, sejteni lehetett, hogy többről lesz szó. A megoldásra nem kellett sokat várni, Andy Roddick rögtön bejelentette, úgy döntött, ez lesz az utolsó versenye. Azt nem mondanám, hogy a termet döbbent csend ülte meg. Az első kérdés természetesen úgy szólt, hogy miért.
„Egyszerűen úgy érzem, eljött az idő. Nem tudom, hogy az egészségi állapotom, az elhivatottságom elég-e még egy évhez. Mindig azt akartam, hogy itt fejezzem be. Nagyon sok rokonom, barátom van itt. Az egész szezonban arra gondoltam, hogy mikor ideérek, tudni fogom, mit akarok. Az első meccsen már tudtam. Sokat beszélgettem erről a feleségemmel, az edzőimmel, a barátaimmal évközben, de a végső döntés csak a napokban született meg. A feleségemmel egészen a mai napig titokban tartottuk.
Nem a kor számít, hanem az, hogy érzem magam. Úgy érzem, még képes vagyok a legmagasabb szinten versenyezni, de nem vagyok biztos benne, hogy a sebezhető egészségi állapotomban meg tudom tenni, amit akarok. Soha nem csináltam semmit félig. Gondolkodtam azon, hogy jövőre leszűkítem a programom, kevesebb versenyt játszom, de minél többet járt ezen az agyam, arra jutottam, az nem én lennék. Vagy mindent beleadok, vagy semmit. Mindig ilyen voltam. Pont ezért vagyok büszke arra, hogy hosszú időn át tudtam meglehetősen jó lenni, 13-14 éven át mindent ennek szenteltem, minden nap a maximumot adtam bele. Sok meccset nyertem kemény munkával, kitartással”- magyarázta Andy Roddick, aki nyolc évesen a szüleivel járt először a US Openen, születésnapi ajándékként. Természetesen nem volt akkreditációja, de valahogy belógott a játékosok pihenőjébe, ahol Pete Sampras valami videojátékot nyomogatott épp. Játékosként 1988-ban mutatkozott be a juniorok között Fernando Gonzalez ellen. A következő évben már a felnőttek mezőnyében indult párosban. Valószínűleg reggelig tudná mesélni a New Yorkhoz, a US Openhez kapcsolódó emlékeit.
A sajtótájékoztatón nem szökött könny a szemébe, mint mondta, már korábban kisírta magát. Tudatosan készül élete következő szakaszára, a tenisztől nem fog elszakadni soha, az alapítványa most kezdett óriási beruházásba: lakóhelyén, a texasi Austinban építenek tenisz és tanuló központot fiataloknak.
