Rafael Nadal Wimbledon új bajnoka

A döntőben két régi ismerős találkozott, ugyanis az utóbbi két évben egyaránt Roger Federer-Rafael Nadal finálét rendeztek az angol nyílt teniszbajnokságon, és mindkétszer a svájci került ki győztesen kettejük párharcából.

Ezúttal is a füves borítás specialistáját várták a dobogó legfelső fokára, aki sorozatbeli hatodik wimbledoni győzelmére készült az All England Club centerpályáján.

Nadal nagyon fogadkozott a mérkőzés előtt, hogy ezúttal senki sem fogja megakadályozni első angliai Grand Slam-diadalát, és a harmadik játékban bizonyította, nem csak a levegőbe beszél: ellenfelének már a második adogatójátékát elcsente, és ezt követően ha nehézkesen is, de hozta saját gémjét.

A szinte hiba nélkül játszó spanyol érezte, ez a szervalopás elegendő lehet a játszma megnyeréséhez, amennyiben rákoncentrál saját adogatásaira, és valóban: több lehetősége nem is volt a brékelésre, és saját játékait hozva menetelt 6:4-ig, miután harmadik szettlabdája után már célba ért.

A salakkirály megmutatta, füvön sem remeg meg a keze, és trónfosztásra tett ígérete az első játszma után beigazolódni látszott. Nemcsak az eredmény, hanem a mutatott játék alapján is.

Ehhez képest a második felvonásban olyan hibákat követett el a spanyol, amelyeket csak elvétve láttunk tőle az első szettben, és a világelső villámgyors brékelésével láthatóan ráijesztett ellenfelére.

El kellett telnie pár gémnek, amíg magához tért a spanyol, ám 4:2-nél ismét sikerült elvennie ellenfele adogatását mindjárt az első lehetőségét kihasználva. Nadal 5:4-nél már a szettért szerválhatott, miután a mérkőzésen harmadszor is brékelte Federert, és azt követően, hogy hárította a svájci gémlabdáját, behúzta a második szettet.

A harmadik felvonásban a spanyolt kisebb sérülés hátráltatta, a jobb térdét fájlalta, de rövid ápolás után újult erővel tért vissza a pályára, és futómennyiségén egyáltalán nem látszott, hogy bármi is visszavetné a játékban.

3:2-nél közel járt Federer ahhoz, hogy lépéselőnybe kerüljön, ám sokadik bréklehetőségét is elszalasztotta, ellenfele pedig nem hibázott, és 2:4 helyett 3:3-ra módosult az eredmény.

A svájci ekkor elveszítette türelmét, és idegesen csapkodta hol a levegőt, hol a labdát, és úgy tűnt, csak az esőszünet segíthet rajta. És láss csodát: a harmadik játszma végén, 5-4-es Federer-vezetésnél leszállt az égi áldás.

Mintegy másfél óra után ott folytatódott a játék, ahol a szünet előtt abbamaradt: Federer előtt több lehetőség is adódott a felzárkózásra, a döntő fontosságú ütésekkel azonban továbbra is meggyűlt a baja.

A harmadik szett végén tie breakre került sor, és a világelső 7:5-re hozta a rövidítést. Hiába, Roger Federert sosem szabad leírni.

A negyedik játszmában végig fej-fej mellett haladtak a játékosok, és ezúttal is a tie break döntött: Nadal 5:2-es előnyét herdálta el, pedig két alkalommal is befejezhette volna a mérkőzést. A játékosok döntő szettre kényszerültek.

Arra a játszmára, amelyet el tudtak kezdeni gond nélkül, de idő előtt be kellett rekeszteni. Az eső eleredt, Federer és Nadal pedig sprintelhetett az öltözőbe. Szerencsére csak mintegy félórát kellett ott tölteniük, utána újra a játéké lehetett a főszerep.

Sokáig egyszerűen nem bírtak egymással a játékosok, ám végül a svájcinál szakad el a cérna: 7-7-nél elbukta a saját adogatását, Nadal pedig behúzta a játékát, így első alkalommal felülhetett Wimbledon trónjára.

Negyvenkét év után tehát ismét spanyol siker született az angliai Grand Slamen, akkor Manolo Santana hozott dicsőséget Spanyolországnak.

Federer pedig öt győzelem után ezúttal lehajtott fővel távozhatott a centerpályáról, Lleyton Hewitt 2002-es diadala után először törték meg a füves borítás királyának hegemóniáját.