A mérkőzés előtt lehetett tudni: az eredménytől függetlenül David Ferrer visszaelőzi Rafa Nadalt a világranglistán. Ennek a kissé bizarr hírnek egyszerű a magyarázata, a címvédő maximum megvédheti a tavaly kapott pontjait (2000 jár a győztesnek), míg a 2012-ben elődöntős Ferrer minimum 480 pontot csinál pluszba. Tekintettel arra, hogy az aktuális rangsorban 155 ponttal előzi Nadal a honfitársát, a helycsere garantált volt. A következő hónapokban, egészen jövő januárig a mallorcainak összesen 90 megvédendő pontja van (Halléból és Wimbledonból), tehát az idei eredmények alapján magabiztosan vezető salakkirály akár már július 8-án feljöhet másodiknak, Djokovics mögé a hagyományos ranglistán. Sőt, ha a fű után keménypályán is úgy menetel, mint februári visszatérése óta, akkor a nyár végére visszafoglalhatja a trónt.
Azt is lehetett tudni, hogy az eredményhirdetéskor a hatszoros olimpiai bajnok Usain Bolt adja át a győztesnek a Muskétások kupáját. Szintén biztos volt, hogy az idén is spanyol bajnoka lesz a Roland Garrosnak. Legutóbb egyébként 2002-ben játszottak spanyol finálét Párizsban. Akkor Albert Costa nyert az esélyesebb Juan Carlos Ferrero ellen. Costa most vasárnap is pályára lépett: a Suzanne Lenglen arénában a 45 év alattiak meghívásos versenyében, Carlos Moya párjaként.
David Ferrer játszmavesztés nélkül jutott túl az első hat meccsén és hat óra öt perccel kevesebb időt töltött a pályán az elmúlt két hétben, mint honfitársa. Az idén eddig ők nyerték a legtöbb mérkőzést (Nadal mutatója 42-2, Ferreré 37-9). Korábban huszonháromszor találkoztak (19:4 Nadalnak), salakon tizenhétszer, az idén már háromszor (2004-ben, Stuttgartban nyert egyszer Ferrer, azóta mindig Nadal volt a jobb). Kiválóan ismerik egymást, jó barátok, gyakran megmérkőznek videójátékokban.
 |
|
Feltehető a kérdés: miben bízhatott David Ferrer? Nos, talán csak abban, hogy Nadalban komolyabb nyomot hagyott a Djokovics elleni 4 óra 37 perces brutális csata, és nem tud tökéletesen regenerálódni. Mert az nem lehet vita tárgya, hogy Rafa Nadal repertoárja, fegyverzete nagyobb, mint David Ferreré, és mentálisan is jóval erősebb.
Egész vasárnapra esőt ígértek Párizsba, de délelőtt elállt, és bár végig nagyon hűvös, borús, őszies idő volt, olykor el is eredt, nem kellett esőszünetet tartani.
Az első játszmában Nadal brékelt előbb (2:1), de rögtön utána adogatóként botlott. Aztán a hetedik játékban újra elnyerte honfitársa adogatójátékát, és bár Ferrer a következő gémben egyenlíthetett volna, Nadal jobban koncentrált a fontos pontoknál. Ez egyébként az egész mérkőzésre jellemző volt. David Ferrert láthatóan megviselte az elvesztett nyitó szett, és mire kezdte magát összeszedni, már 5:1 volt Nadalnak a másodikban. Az embernek az volt az érzése a lelátón, hogy Nadal akkor tud rátenni egy lapáttal, amikor kell, amikor akar, miközben a mozgásán azért időnként látható volt némi fáradtság. A harmadik felvonásban Ferrer még felállt 0:2-ről, de igazi esélye a mérkőzés szorossá tételére egy pillanatig nem volt.
Érdekes módon a szokásosnál kevesebb volt a hosszú labdamenet, mintha Nadal is igyekezett volna rövidíteni a játékot. Kitűnően adogatott, sokszor a szervájának köszönhetően mászott ki a gödörből. Látványos pontokban azért így sem volt nagy hiány, de a döntő színvonala, izgalma, intenzitása nem közelítette meg pénteki, Djokovics elleni elődöntőjét.
Rafael Nadal pályafutása 59. egyéni győzelmét aratta a Roland Garroson, ami szintén rekordnak számít, és a Grand Slam-bajnokok örökranglistáján megelőzte Björn Borgot és Rod Lavert. Immár csak két trófeára van Pete Samprastől, és talán Roger Federer sem tűnik utolérhetetlennek a maga 17 serlegével.
| ROLAND GARROS, DÖNTŐ (18, 7 millió euró, salak): |
| Nadal (spanyol, 3.)–Ferrer (spanyol, 4.) 6:3, 6:2, 6:3 |
Egy őrült néző tűzijátékkal a kezében befutott a pályára a Roland Garros vasárnapi döntőjében. A férfi egészen közel került a David Ferrerrel mérkőző Rafael Nadalhoz, de a biztonságiak még időben leszerelték, majd kivezették– a...
Tovább a teljes cikkhez »