Amint azt Miami után jeleztem, egyelőre nem forog veszélyben Roger Federer trónja, biztosan megdönti Pete Sampras csúcsát (az amerikai legenda összesen 286 héten át vezette a férfiteniszezők ranglistáját, a svájci júniusban előzheti meg), de immár nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a mallorcai salakkirály újra brutális formában teniszezik és a játéka érettebb, komplettebb, mint egy éve, amikor első uralkodása csúcsán járt.
Tisztelt Federer-fanatikusok! Nem engem kell most szidni, utálni, megdobálni! Egy rossz szót nem mondanék soha a zseniális Rogerre, minden elismerést, csodálatot megérdemel. Azt azonban el kell fogadni, hogy Rafael Nadal, 23 évesen még folyamatosan fejlődik, egyre jobb lesz (ha nem szól közbe sérülés). Federer viszont 28 évesen teniszpályafutásának egy másik szakaszában jár. Nem állítom, hogy túljutott a csúcson, de ebben a kegyetlen, profi teniszben az öt év nagy különbség. Tudom, hogy André Agassi 29 évesen három Grand Slamen volt címvédő, és még 33 évesen is vezette a ranglistát, de nem az ő példája a jellemző.
Apropó, Agassi: vasárnapig ő nyerte a legtöbb ATP 1000-es mesterversenyt, tizenhetet. Vasárnap óta azonban már Rafael Nadal is tizenhetet számolhat a legrangosabb ATP-serlegekből és nem nagy bátorság kijelenteni, hogy még az idén egyeduralkodó lehet ebben a kategóriában. Csak érdekességként említem meg, hogy Nadal 18 évesen nyerte első 1000-es trófeáját (2005-ben Monte-Carlóban Guillermo Coriát verte) és nyolc év alatt teljesítette, amihez André Agassinak tizennégy esztendő kellett (az ő sorozata 1990-ben Miamiban kezdődött, és 2004-ben Cincinnatiban zárult). A Las Vegas-i 2005-ben még játszott Montréalban 1000-s döntőt, de ott kikapott Rafael Nadaltól. Agassinak annyi maradt, hogy eddig ő tudott a legtöbb különböző mesterversenyen győzni. Valószínű, hogy a hét kiemelt állomás bevételével sem lesz még évekig egyedüli rekorder, mert Nadal már kilenc csúcshelyszínen jutott fináléba és haton ünnepelhetett.
Rafael Nadal ezen a héten nem indul versenyen, készül Madridra, ahol tavaly a szezon egyik legdrámaibb, leglátványosabb mérkőzésén legyőzte Novak Djokovicsot az elődöntőben, majd másnap kikapott Roger Federertől. A svájci tehát Estorilban melegít a madridi címvédésre, a szerb pedig hazai pályán, Belgrádban igyekszik megismételni tavalyi sikerét. Djokovicsnak lassan el kellene kapnia a fonalat, mert könnyen előfordulhat, hogy már a Roland Garros előtt visszaveszi tőle a második helyet a ranglistán Nadal.
Tavaly ősszel megjelent néhány kép Rafael Nadalról. A fotókat nézegetve Anthony Quinn, illetve az Országúton című film legendás alakja, Zampano jutott eszembe. Federico Fellini Oscar-díjas alkotásában a kiöregedett cirkuszi erőművész izomzata meglehetősen illúzióromboló, de az ember érzi, hogy milyen lehetett fiatalon. Nadalról akkoriban gyakran mondogatták, hogy látványosan kevesebb rajta az izom és közel nem duzzad úgy az erőtől, mint a sérülése előtt. Nos, aki látta a római produkcióját, megállapíthatta, hogy megint kajakosokat megszégyenítő a teste és gladiátori a fizikuma. Indulhat a roham!
Ami a legfrissebb világranglistát illeti, nagy változást nem hozott Róma: a top tízben csak Juan Martín del Potro és Andy Murray cserélt helyet, mert az argentin nem tudta megvédeni tavalyi pontjait (továbbra is sérült). A két menetelő, David Ferrer és Ernests Gulbis egyaránt öt helyet jött előre.