Nadal nyerte a csillagok háborúját

A férfi tenisz két jelenlegi legjobbja, a világelső és a salakkirály, a Garros királya csapott össze Párizsban azon a mérkőzésen, amelyet a sorsolás óta emlegettek. Roger Federer kiesése óta pedig - minden tisztelet Tsonga és Ferrer felé - az előrehozott döntőként, és a pénteki gigászi összecsapás felnőtt a nagy-nagy elvárásokhoz.

A szerb az év mérkőzését vívta, hiszen kollekciójából egyedüliként a Muskétások Kupája hiányzott, míg a spanyol első férfi teniszezőként léphetett annak kapujába, hogy egy GS-tornát nyolcadszor nyerjen meg. A párharc súlyát jelezte, hogy 35. alkalommal csaptak össze (19-15 volt Nadalnak), beállítva Jimmy Connors és John McEnroe, illetve Jimmy Connors és Ivan Lendl párharcrekordját. A tavalyi finálé visszavágója volt ez, a bizonytalanságot pedig növelte, hogy a belgrádi egyetlen idei mérkőzésükön megszakította Nadal nyolc éve tartó Monte Carló-i uralkodását.

Az elmúlt 12 napban a spanyol volt az, aki eleinte többet szenvedett, két játszmát bukott, három óra körüli találkozókra kényszerült, igaz a 16 és a 8 között leckét adott Nisikorinak és Wawrinkának, legjobb formájában érkezett. Djokovics kiegyensúlyozottabban, egy Philipp Kohlschreiber ellen vesztett szettet leszámítva simán került az elődöntőbe és 10. egymás elleni GS-találkozójukon csak negyedszer próbálta legyőzni jelenlegi legnagyobb riválisát.

A világelső kezdett jobban, ám lendülete néhány játékon át tartott, aztán elkezdett rontani. Az ötödik gémben kis híján, a hetedikben tényleg elbukta szerváját és nagyobb ellenállás nélkül úgy ment el neki a szett, hogy Nadal stabilan, de csak átlagosan teniszezett. A lendülete kitartott a második elején, 2:0-ra vezetett, ám ekkor jött a fordulat és Djokovics a semmiből legjobb játékát elővéve masírozott két brékkel az egyenlítésig a hispán rontott fonákjával.

A harmadik felvonás elején megint fordult a kocka, Djokovics legrosszabb szakaszát átélve, hibát hibára halmozva ajándékozta vissza az előnyt és úgy tűnt, hogy felemás formája a negyedikben véget vet reményeinek. A címvédő ugyanis kétszer volt brékelőnyben, 4:3-nél és 6:5-nél, de mégis rövidítésben torkollt a csata, amelyet könyörtelenül, a hullámzó teljesítményt nyújtó szerb éppen csúcsra járatva húzott be. Ezzel úgy jutott el döntő szettbe, hogy csak helyenként játszott jól, rengeteg ki nem kényszerített hibát vétett, míg Nadal végig jó szintet hozott.

A pillanatnyi forma pedig Djokovicsnak kedvezett, hamar 2:0-ra vezetett és egyenlője volt a harmadik gémben riválisa adogatásánál. Ezt a gémet a nehéz időszakot átélő spanyol kiizzadta, majd ugyan nem tudta egy darabig brékelni a világelsőt, ám egyre inkább belerázódott a hajrába. Aztán 4:3, 40-30-as állásnál egy megnyert labdamenetben a belgrádi beleesett a hálóba, így bukta a pontot, majd később a gémet is, így odalett az előnye. Ezután a meccs legjobb teniszével gyűrte egymást a két gladiátor, míg nem Nadal 8:7-es vezetésénél Djokovics két rontása mellett a bajnok egy kiváló elütéssel jutott három mérkőzéslabdához, és az elsőt kihasználva nyolcadik döntőjébe lépett.

Djokovics megnyerte a labdamenetet, a játékot, de mégsem, mert hálóhoz ért. Ezen úszott el a meccs?

Színvonalra nem ez volt kettejük legjobb mérkőzése, fordulatokban, izgalmakban azonban így is bővelkedett, és Nadal ismét bizonyította, miért ő minden idők legjobb salakos teniszezője. Papíron ezzel a győzelemmel a nehezén már túl van, Ferrer és Tsonga akármennyire remekel eddig Párizsban, bajban lehet vele szemben.