Szó, mi szó, kevés tenisztornán örülnek annak, ha azonos országbeli játékosok kerülnek a végjátékba, de azért a párizsi hagyományoknak megfelelően most is megtelt a centerpálya. Az előzmények kevés támpontot adtak az esélyekről, bár Szafina 7-4-re vezetett. Tavaly az elődöntőben 6:3, 6:2-re múlta felül mostani ellenfelét, míg 2006-ban Kuznyecova volt a jobb. Vagyis a Roland Garroson 1-1 volt kettejük mérlege, vagyis most elbillent valaki felé a mutató.
$$jatekos$$
Az idei tornán Szafina sokáig remekelt, csak a fehérorosz Viktorija Azarenka ellen veszített szettet, míg Kuznyecovának azért nehezebb dolga volt. Újabb érv a világelső sikere mellett, de az éppen a rivális oldalára billentette a képzeletbeli mérleg nyelvét, hogy egyszer már nyert egyesben Garnd Slam-versenyt, igaz már öt év telt el a US Open-diadala óta.
A találkozó elején gyors brékcserét láthatott a közönség, majd jött a két teniszezőtől már megszokott kőkemény játék, elsősorban alapvonalról. Meglepő módon Szafina volt a bizonytalanabb, picit fáradtan is mozgott, sokszor szinte felkínálta ellenfelének a kezdeményezést. Kuznyecova köszönte a lehetőséget, éppen annyival volt jobb az első szettben, amely a részsikerhez kellett.
A 39 perces nyitó szett után már látszott, a világelsőnek emberfelettit kell produkálnia a sikerhez, mert nem csak honfitársával, hanem önmagával is csatázott. Szafina küzdött, akart, de pocsékul fogadott, esélye sem volt a brékre. Négy gém alatt hat labdamenetet nyert meg…
Kuznyecova sem remekelt, de a döntő helyzetekben nem rontott, kétszer elnyerte ellenfele adogatását, ez pedig bőven elég volt a nagy diadalhoz.