Hiába Nadal a világelső, Rogeré a vb!

Federer eddig 2003-ban, 2004-ben, 2006-ban és 2007-ben diadalmaskodott, 2005-ben pedig döntős volt.

A jelenlegi világelső spanyol zseni 14-7-re vezetett a svájci legenda ellen, aki azonban az évzáró szupertornán megnyerte eddig két összecsapásukat. Utoljára májusban találkoztak egymással, azóta nagyot fordult a világ... Madridba még a 16-szoros Grand Slam-bajnok érkezett a világranglista élén, de a mallorcai ekkora javában formába lendült 11 hónapos tornagyőzelem nélküli időszakát követően. Nyert Monte-Carlóban, nem talált legyőzőre Rómában és saját közönsége előtt sem lehetett megállítani, 6:4, 7:6(7-5)-re verte Federert - először a sportág történetében elhódítva mindhárom salakpályás trófeát ugyanabban az évben.

Később a Roland Garroson, Wimbledonban, majd a US Openen is diadalmaskodott a mallorcai fenomén, így már csak egy egyéni trófea hiányzott a gyűjteményéből. Éppen a szezonzáró világbajnokság serlege, amelyet Federer már négyszer emelhetett vasárnapig a magasba.

Londonba ugyan úgy érkezett napjaink két legkiválóbb játékosa, hogy a legutóbbi hét találkozóból hatot nyert a spanyol, de az eheti előzmények inkább a bázeli zsenit tették favorittá. Federer ugyanis könnyedén, szettveszteség nélkül nyerte eddigi négy meccsét, míg Nadal szombaton több mint három órán át harcolt Andy Murray ellen.

Furcsa lenne azt gondolni, hogy a mallorcai fáradtan állt volna ki a döntőre, de tény, időbe telt, amíg belelendült. Erre azonban ráment az első játszma, a pattogósan, hatalmas elszántsággal küzdő Federer leütötte ellenfelét a pályáról. Mindent elárul a különbségről, hogy a nyerő ütések tekintetében a svájci 14-2-es sikert aratott. Így hiába volt öttel több önhibája.
A második felvonás aztán fordulatot hozott, a világelső magához tért, emelt egy-két-három fokozatot a teljesítményén. A szett elején elvette Federer adogatását, majd a tőle megszokott pontossággal és lendülettel egyenlített.

Hihettük, egy újabb klasszikus döntő szett következik, de nem így történt! Federer ugyanis ismét magára talált, újra ellenállhatatlanul játszott. Mint fénykorában! Bár az is kérdés, hogy mit nevezünk a fénykorának, hiszen évek óta elsőrangúan játszik, még ha az eredmények nem is mindig mutatják ezt. De a londoni döntőben a kissé kifacsart Nadalnak már nem volt válasza, így a 6:1-es eredmény kissé „méltatlan” is volt a két sztár tudásához.