Federerék árnyékában sötét ló döntőzik

Óriásit küzdve bizonyította a skót közönségének, hogy képes felnőni a feladathoz azok után, hogy az elmúlt kettőhöz képest egy fokkal gyengébb éve van, és a nyitókörben elbukott a hagyományos füves pályás főpróbán, Queensben. Vagyis megközelíteni a Rafael Nadal búcsújával nyitva maradt ajtót az All England Club döntőjébe az alsó ágon.

Útja rögös volt, hiszen le kellett gyűrni az adogatókirályt, egy korábbi wimbledoni elődöntőst és egy Australian Open-döntőst. Három-négy szettben azért mindig sikerült, márpedig döntő játszmában a talpon állók közül eddig csak Novak Djokovicsnak és Jo-Wilfried Tsongának nem volt része ezen a tornán. Murray most sem kényszerült rá.

Pedig az élete első wimbledoni negyeddöntőjében szereplő David Ferrer egy fokkal jobban játszott nála, 12 bréklabdája volt (de csak kettőt használt ki), és kis híján 2:0-ra vezetett szettben, de 5-2-ről és 6-5-ről sem tudta megnyerni a rövidítést. A gyors borításhoz képest meglepően hosszú, harcos labdamenetek tarkították a folytatásban is a mérkőzést, és tényleg nüanszok döntöttek a füvön otthonosabban mozgó Murray javára.

A hazai kedvenc ezzel teljesítette a kötelezőt, hiszen 2008 óta mindig elődöntőzik. Ezúttal nincs itt mumusa, Nadal, akitől négyből háromszor kikapott, és az a Roddick sem, aki 2009-ben legyőzte. Lesz viszont egy Tsonga, aki ellen 5-1-re áll, és aki élete legjobb Roland Garros-szereplése után titkos esélyesként érkezett és menetel.