Nem véletlenül féltették a skótot David Ferrertől. Egyrészt a spanyol
kirobbanó formában teniszezett Rafael Nadal ellen is, másrészt a
korábbi öt találkozójukból háromszor a spanyol volt a jobb. Igaz
Grand Slamen soha nem mérkőztek, és kemény pályán eddig csak Andy
Murray nyert. A 2011-es szezonban még mindkét játékos veretlen volt
az összecsapás előtt. A szigetországi a harmadik, a hispán az első
Grand Slam-döntőjébe igyekezett bejutni.
Murray akár meg is nyugodhatott Federer búcsúját követően, mert a két
korábbi GS-fináléjában a svájcitól kapott ki. Az elmúlt bő tíz évben
szinte mindig volt az Australian Opennek egy meglepetés-menetelője
(1998 - Marcelo Ríos, 1999 - Thomas Enqvist, 2002 - Thomas Johansson,
2003 - Rainer Schüttler, 2006 - Markosz Bagdatisz, 2007 - Fernando
González, 2008 - Jo-Wilfried Tsonga), de közülük csak Johansson
tudott a csúcsra érni. Az idei váratlan trónkövetelő David Ferrer
lett.
Péntek este a Rod Laver arénában közel másfél órán át úgy tűnt, hogy
a mindössze 175 centiméter magas spanyol Andy Murrayt is megtréfálja.
Bár az ötödik kiemelt brit brékelt előbb, de Ferrer gyorsan javított,
és 6:4-re hozta az első játszmát. A második felvonás is kiegyenlített csatát hozott, a tizenegyedik gémig mindketten hozták szervájukat, mikor a tavalyi döntős brékelt és a szettért szerválhatott, ám riválisa visszavette elbukott adogatását és a rövidítés döntött. Ott viszont csak egy ember volt a pályán, Murray egyenlített.
A skót innentől mintha megtalálta volna az ellenszert Ferrer játékára, irányítani kezdett az alapvonalról és áthatolt ellenfele védelmén, hamar megnyerte a harmadik szettet és egy lépésre került a döntőtől. A helyét végül a maratoni negyedik játszmában váltotta meg, amikor a rövidítést ismét uralva egy röptével végleg mattolta a torna meglepetésemberét.