Djokovicsé a korona, Nadalé a remény

Ez nem a teniszről szólt. Marian Vajda, Novak Djokovics edzője azt mondta az egyik szlovák újságírónak, hogy brutális, legalább ötórás ütközet lesz, titánok csatája. Nem tévedett. Rafael Nadal talán úgy érezte, hogy most vagy soha (a spanyol persze nem gondolkodik így, de a helyzet…). Novak Djokovics azt mondhatta magának, ha sorozatban hetedszer is legyőzöm, akkor legközelebb még könnyebb lesz (mondjuk a Roland Garros döntőjében). Hiába beszélt Nadal arról, már Berdych legyőzése után, hogy számára az elődöntőbe jutás is remek eredmény, nagyszerű szezonkezdet, mindenki tudta, a spanyolnak mi jelentene igazi elégtételt, boldogságot. Tavaly tavasz óta hatalmas zsákot cipel a hátán, benne Novak Djokoviccsal. A teher a négy elvesztett 1000-es Grand Prix-döntő után csak tovább nőtt Wimbledonban és New Yorkban. Az Open érában soha nem kapott ki teniszező három egymást követő Grand Slam-döntőben.

	Reuters

Nem sütött már a nap Melbourne-ben, amikor a két gladiátor bevonult a centerre, de a Rod Laver arénában párás, tikkasztó kánikula fogadta a címvédő Novak Djokovicsot és az ugyanitt 2009-ben nyertes Rafael Nadalt. A szerb kezdett visszafogottabban, nem jöttek az első adogatásai és a tenyeressel is bizonytalankodott. A spanyol azonban nem tudott előnyt kovácsolni a kezdeti különbségből. A 22. percig kellett várni az első extra megoldásra: Nadal villant egyet tenyeressel egy tökéletes Djokovics röpte után, amivel fogadóelőnyhöz jutott 2:2-nél. Az elsőt még hárította a belgrádi, de a másodiknál fonákkal gyakorlatilag ziccert rontott.

Nem volt igazán látványos a meccs. Az lehetett az ember érzése a lelátón, hogy beengedték az arénába a két nagyvadat, de mindkettő tudja, nincs értelme nekirontani a másiknak, mert ez a háború nem egy csatában dől el, nem kell felesleges sebeket kapni idő előtt. Ragadozóként várták a pillanatot, amikor bele lehet marni a másikba, legalább egy kicsit. Ez a dramaturgia egészen a harmadik játszma közepéig tartott, de azért addig is történ ez-az.

Az első szettben Djokovics az 55. percben brékelt vissza (Nadal fonákkal rontott, neki egyértelműen az volt a sebezhetőbb oldala), akkor jártak 4:4-nél. Lassan mindenki a rövidítést várta, amikor a 11. gémben megtörtént az, ami az ötödikben: a szerb kemény első szerváját Nadal valahogy visszaütötte, de Djokovics könnyű helyzetben, fonákkal hibázott. A szettért szerválva a mallorcai 40:15-ről visszaengedte a szerbet, például úgy, hogy 128 km/órás második adogatást ütött, amit Djokovics kivégzett. Aztán a harmadik játszmalabdánál egy pontot érőt szerválva megnyerte a szettet (7:5, 80 perc alatt).

Érthetetlenül alakult a folytatás. Nadal sokkal passzívabban teniszezett, nem húzta meg a tenyerest, elbizonytalanodott, miközben Djokovics elérte az üzemi hőfokot, amikor nem tud hibázni és bármilyen kiszorított helyzetből képes visszatámadni. A különbség egyre látványosabb lett, a szerb jól játszott, a spanyol szenvedett és küzdött. A szett egyik legérdekesebb pillanata az volt, amikor 5:2-es Djokovics vezetésnél, Nadal adogatását jónak látták, de nem az első kiemelt, hanem a mallorcai kérte ki a videóbírót. Ő ugyanis azt hitte, kinn volt a szervája és ezért megállt. Tévedett, de nem ezért egyenlített a címvédő. Annyit azért illik megjegyezni még, hogy Nadal visszabrékelt 5:3-nál, amikor a szerb a szettért szervált és két játszmalabdája volt. Ebben a gémben produkáltak egy olyan labdamenetet, hogy azt írtam a papírra. mintha most kezdenének teniszezni. Fogadóelőnynél Djokovics kettőshibát adogatott, megnyílt az út Nadal előtt. A következő néhány perc kritikus pillanatokat hozott. A spanyol az egyenlítésért adogat, 40:30-a van, a vonalbíró szélesnek ítéli Djokovics labdáját, a székbíró felülírja és neki van igaza, hiába kéri ki a videót Nadal. Jön egy pontot érő fonák a szerbtől, majd játszmalabdánál kettőshiba és vége (5:7, 6:4, 2 óra 27 perc után).

	Reuters

A harmadik játszma annyira egyoldalú lett, hogy senki nem fogadott volna akkor Nadalra. Jellemző kép, hogy a mallorcai üt egy nagyon jó első adogatást, de úgy süvít vissza a labda, hogy nem tudja kezelni. Bizonyos helyzetekben, meg úgy összességében annyira kilátástalan a spanyol helyzete, hogy a negyedik szett közepén szinte mindenki arra számít, hogy közel a vég, Djokovics lassan megadja a kegyelemdöfést. A forgatókönyvet azonban váratlanul átírja Rafael Nadal, mert hatalmas szíve van: 3:4, 0:40-nél Djokovicsnak gyakorlatilag három meccslabdája van, de az extázisba került Nadal sorozatban öt pontot nyer és megfordul minden. Közben elered az eső. A játékosok leülnek, hivatalosan nincs szünet, az a tíz perc is beleszámít az időbe. Meg kell várni, míg becsukják a Rod Laver aréna tetejét és a labdaszedők serény hada szárazra törli a pályát. A csata az ötödik órába lépett és egészen új irányt vett. Az addigi visszafogottabb teniszt egy embertelen, agresszív, látványos, bámulatos játék váltotta fel. A rövidítésben Nadal állt előbb jobban, de Djokovics vezetett 5:3-ra, végül meccslabdáig sem jutott, mert a spanyol csillogott, pörgött, nem akarta, hogy vége legyen.

Jöhetett az ötödik játszma. Elmúlt már éjfél, de senki nem mozdult a szurkolók is érezték, a java még csak most jön. És igazuk lett… ami az utolsó felvonásban történt az példátlan a tenisz történetében. Két játékos egy mérkőzés hatodik órájában nem produkált még olyan intenzitású labdameneteket, mint ők. Szédületes, hihetetlen… nem folytatom. Úgy tűnt (de ezen a meccsen már annyi minden úgy tűnt), hogy Nadal fizikálisan Djokovics fölé kerekedett, talán a csata folyamán először a fáradtság jelei mutatkoztak a szerben. A mallorcai brékelt is és 4:2-nél végleg megtörhette volna Djokovicsot (ha egyáltalán ez lehetséges), de nem sikerült neki, sőt a világelső újra megmutatta, hogy ő is egy szabadulóművész (ha Nadalnak sikerült a 4. szettben, akkor ő is képes rá). Egyenlített (4:4), kezdődhetett minden elölről. A kilencedik gém első labdamenete 32 ütésből állt, a végén Djokovics úgy terült el a pályán, mint a bokszoló, akit kiütöttek. Ettől persze nagyon messze volt, pár pillanat múlva folytatódott a kegyetlen adok-kapok. Itt már (sőt legalább egy órája) a ragadozók nem kímélték magukat és egymást sem. Aztán Nadal elbukta az adogatását (5:6), de még mindig nem volt vége, mert a következő játékban előbb jutott ő fogadóelőnyhöz, mint Djokovics meccslabdához. A szerb az utolsó 20 percben szinte minden megnyert pont után imádkozott, fohászkodott és csókolgatta a nyakában lógó keresztet. Lehet, ez segített, mert nem engedte vissza a spanyolt a meccsbe, befejezte a felejthetetlen drámát, amit ketten írtak. Tenisztörténeti csatát vívtak és teljesen igaza volt Djokovicsnak, amikor az ünnepélyes eredményhirdetéskor, miután átvette a Norman Brokes Challenge kupát Rod Lavertől, azt mondta, az a kár, hogy nem lehet két győztes.