Az ötkarikás játékokon hat arany- és két bronzérem jutott Michael Phelpsnek négy esztendeje. Nyolc diadal helyett tehát be kellett érnie „csupán” hattal. Athénban a 4x100-as gyorsváltón és a 200 gyorson ment füstbe a terv.
A két kényes részfeladat közül Pekingben az egyik már kipipálva, az amerikai válogatott ugyanis a franciákat és az ausztrálokat megelőzve diadalmaskodott a fináléban. Ráadásul közel négy másodpercet faragott az előző napi, középdöntőben repesztett világcsúcson.
Pedig 300 méternél a legkevésbé sem a tengerentúliaknak állt a zászló, sőt még 350-nél és 375-nél sem. Sokkal inkább a galloknak. Az Egyesült Államok rutinos hajráembere, a 32 esztendős Jason Lezak azonban közel egy testhossznyi hátrányból megverte Alain Bernardot a végén.
„Egyik versenyszám jön a másik után, egy ilyen váltódöntő után azonban nem könnyű egyből a következő feladatra koncentrálni. Szédületes verseny volt – állapította meg Michael Phelps. – Mégis tovább kell lépnem, hiszen már jön is a 200 gyors döntője.”
A szóban forgó versenyszámot a melbourne-i vb-n hódította meg a 23 éves baltimore-i szupersztár. Bezsebelte az aranyat, ráadásul megdöntötte az ausztrál Ian Thorpe világrekordját. A szám hétfő esti középdöntőjében azonban csak a negyedik legjobb időt úszta. Ebből messzemenő következtetést aligha lehet levonni. Láthatóan tartalékolt a klasszis.
„Az volt a célom, hogy bejussak a fináléba, se több, se kevesebb – álltja a Földönkívüli becenévvel illetett kiválóság. – Azt viszont azért túlzás lenne állítani, hogy csak lubickoltam. Csakis az számít, hogy a nyolc pálya közül a döntőben a tiéd legyen az egyik, de az, hogy melyik, lényegtelen.”
A 4x100-as amerikai gyorsváltó nyitóembereként Phelps természetesen nem tartalékolt, alaposan kiúszta magát. Ha összejön neki a nyolc arany, akkor egy millió dolláros bónuszt kap szponzorától, a Speedótól. Ennek egy részét talán átutalhatná Lezak bankszámlájára, nélküle ugyanis bottal üthetné a váltóarany nyomát.
„Amikor beugrottam a medencébe az utolsó ötvenen, úgy éreztem, nincs esély – vallott színt Jason Lezak. – Aztán egyre közelebb kerültem Bernardhoz, és gondoltam magamban, miért ne? És végül én csaptam elsőként a célba.”
Miközben mindenkit elsősorban az izgat, hogy Phelps bezsebeli-e a nyolc aranyérmet Pekingben, vajon túlszárnyalja-e Mark Spitz 1972-es, müncheni rekordját, egyúttal egy másik nagyszerű csúcsbeállítás kapujába lépett az amerikai.
Az összesített olimpiai
bajnoki címek számát tekintve a 200 gyors megnyerésével beérheti az egyaránt
kilencszer megdicsőült amerikai Carl Lewist (atlétika), a finn Paavo Nurmit (atlétika)
és a szovjet Larisza Latinyinát (torna). No meg Mark Spitzet...