Miközben a spanyolok 1984 után másodszor jutottak a négy közé az ötkarikás játékokon, hogy utána már a döntőig meg se álljanak, ám a finálét követően ismét vesztesen, ezüstéremmel a zsebükben távozzanak onnan. Los Angelesben csúnya, 96-65-ös verést kaptak a házigazdáktól.
Kinézett valami hasonló Pekingben is, hiszen a torna két legnagyobb favoritja a csoportban már megmérkőzött egymással. Az ottani randevú után az amerikaiak távozhattak boldogabban, lévén 37 (119-82) pontot vertek riválisukra. A spanyolok gyakorlatilag egy percig nem tudták nyílttá tenni az ütközetet, az amerikaiak „rajt-cél” győzelmet arattak.
Egy finálé azonban mindig más. Még akkor is, ha az eddigi kilenc amerikai-spanyol olimpiai férfi kosárlabda-mérkőzésből éppen kilencet nyertek a tengerentúliak. A csoportból biztosan jutott tovább a két csapat, hogy a negyeddöntőt és az elődöntőt is vegye. Az amerikaiak az ausztrálokat és a címvédő argentinokat verték biztosan, a spanyolok a horvátokat és a litvánokat győzték le. Szoros meccset csak utóbbiak ellen játszottak a döntőbe jutásért.
A döntő érdemi része a 25. másodpercben szerzett amerikai kosárral indult, de Pau Gasol vállára vette csapatát. Előbb egyenlített, majd további három pontjával már a spanyoloknál volt a minimális előny (5-4). A fordulatot 7-6-os spanyol vezetésnél Carmelo Anthony triplája hozta meg, de erre Jimenez ugyancsak kintről válaszolt, hogy aztán kicsit meg is ugorjanak a spanyolok (13-9).
Dwyane Wade első pontjait szerezte, de Rubio bebújt a nagytermetű amerikai közé. Igen, ezzel a pöttöm, ám villámléptű és villámkezű fiatal spanyollal lehet keresni valamit. De nem annyira az amerikaiak ellen… Wade beindult, de a vezetés még mindig az erőn felül teljesítő spanyoloknál volt. A végjátékra azonban védekezésben váltottak az amerikaiak, így Wade vezérletével az első negyed pontzuhataga után az amerikaiaknál volt az előny (38-31).
A második felvonásban állandósulni látszott a két gárda közötti, majdhogynem jelentőssé váló különbség. A spanyolok nyolc eladott labdánál tartottak, ez pedig megbosszulta magát a gyors támadásokat és befejezéseket erőltető amerikaiak ellen. Wade 18 pontnál járt már akkor, mezőnyből képtelen volt hibázni. Egy klasszis ettől klasszis, döntő szituációban nem remeg meg a keze.
Az amerikai vezetés ment már tíz pont fölé is, de a pályán és a kispadon lévő eksztázisban lévő, minden játékvezetői ítéletet hangos nemtetszéssel fogadó spanyolok a hajrában feljöttek. Rudy Fernandez a hajrában holttérben befutott az amerikai palánk alá, ott nekiment és lepattant az összes ott álló amerikai védőről, de aztán csak büntetőzhetett a spanyol. A nagyszünetben nyolc pont volt a Dream Team előnye (69-61).
A harmadik negyedben gyorsan potyogtak a kosarak, és bár kemény volt mindkét együttes védekezése, úgy tetszett, nem igazán koncentrálnak saját palánkjuk alatt. Szorgosan termelte mindkét gárda a pontokat, a spanyolok feljönni látszottak. Érezte az amerikai csapat is, elfogyhat az nyugtatónak hitt előny, ezért védekezésben ismét váltott. Palánk alá nem engedték a spanyolokat, a lepattanókat pedig négy amerikai várta ugrásra készen. Ott sansztalan levegőt is venni, nemhogy labdát szerezni…
Az amerikaiak időkéréssel is próbálták kifogni a spanyol „Armada” vitorlájából a szelet, sikerrel, a záró rész előtt ismét tíz pont körüli különbség alakult ki, vezetett a Dream Team (91-82).
A negyedik negyedet 7-0-lal kezdték a spanyolok, Rudy Fernandez triplája zárta az etapot, Mike Krzyzewsky elérkezett látta az időt, hogy rendezze a sorokat. Jött tett az időkérés a 10-3-mal jelentkező amerikaiaknak, de a nagy hajrát nyitó, lepattanókat szedő spanyolok csak nem hagyták magukat végleg lerázni.
Jimenez triplája után ismét felcsillant egy szoros végjáték esélye (108-104), de Kobe Bryant 3+1 után megint elszállni látszottak a spanyol remények. Két perc volt hátra ekkor a találkozóból.
Az utolsó percnek 113-105-ös amerikai vezetéssel mentek neki a felek, a spanyolok kijöttek emberfogásra, megpróbáltak faultolni, de sok esélyt már nem adott ellenfelének a rutinos erőkből álló Dream Team.