A hétfőig még világelső bázeli klasszis azonban nem adta fel olimpiai álmait,
Stanislas Wawrinka oldalán döntőbe jutott, noha párosban csak 562.
helyen áll a világranglistán. Persze ehhez tudni kell, hogy az elmúlt egy év
eredményeit rögzítő besorolásnál csak egy torna eredményeit tudták nála
figyelembe venni...
A döntőbeli rivális Thomas Johansson és Simon Aspelin jóval rutinosabb ebben a
műfajban, de ettől még a svájciak voltak az esélyesebbek.
Federer és a párosranglistán 168. Wawrinka be is bizonyította, remek
eredményekre lennének képesek ebben a műfajban is, ha több időt és energiát
szánnának erre. A 29 perces első játszmában a svájciak 2:1 után bérkeltek,
előnyüket meg is őrizték. Federerék 90 százalékkal értékesítették sikeres első
adogatásaikat, így simán belefért, hogy gyatrán érvényesítették második
szerváikat.
A svédek derekasan küzdöttek a 42 perces második felvonásban, de 1:1-nél ismét
botlottak, az elbukott szervagém azonban megpecsételte a sorsukat. Johanssonék
négy bréklabdát buktak, így nem sikerült az egyenlítés.
A harmadik szett elején váratlan eseménynek tapsolhatott a közönség: a svájciak
a döntő során először elbukták adogatásukat. Federerék azonban azonnal
visszabrékeltek, kezdődhetett minden elölről, legalábbis ebben a játékrészben.
A folytatásban a svédek összeszedték magukat, és brékelőnybe kerültek. Ez azonban kevés volt, hiszen a svájci kettős visszajött a meccsbe és 6:6-ig fej-fej mellett haladtak a felek, ami a rövidítéshez vezetett. Ebben a műfajban Johanssonék bizonyultak jobbnak, így életben maradtak az olimpiai bajnoki reményeik.
Azonban nem sokáig, hiszen a negyedik felvonás elején Federerék 4-1-re elhúztak, és innen már nyugodtan játszhattak, végül 6:3-ra megnyerték a negyedik szettet, ami azt jelentette, hogy a férfiak versenyében párosban svájci aranyérem született. Roger Federer pedig olimpiai bajnok lett, igaz nem egyesben, ahogy szeretett volna.